Ahogyan a nap sugarai megsimogatják a tájat, úgy fest a kép is, mintha a pillanat örökké tartana. Elgondolkodtató jelenet, mely megérinti a lélek legrejtettebb zugait. Számomra ez a kép arra emlékeztet, hogy néha meg kell állnunk, és csak figyelnünk kell a világ szépségét, hogy értékeljük az élet apró csodáit.
Neked mi jut eszembe erről a képről?
Egy szelíd, napsütéses délutánon Balázs a Mesefa árnyékába húzódott. A levelek finoman susogtak a szélben, és a fa mély, zengő hangon megszólalt: – Balázs, ma egy különleges történetet hoztam neked. Szavannákon, napsütötte dombok között játszódik, ahol a fű aranyszínűen ring,
Egyszer, valahol a csillagok között, volt egy hely, amit úgy hívtak: Fénymező. Ott nem voltak szavak, sem idő, csak színek, fények, és az érzések halk dallama. Ebben a világban élt két lélek: Auri és Sion. Auri a hajnal színeit hordozta
A Mesefa levelei lágyan susogtak a tavaszi szélben. Balázs a fa tövében ült, és a levelek közül halk nevetés hallatszott. – Ma egy különleges álmodozóról mesélek neked – mondta a Mesefa. – Egy kis malacról, aki hitt abban, hogy bármit
