Ahogyan a nap sugarai megsimogatják a tájat, úgy fest a kép is, mintha a pillanat örökké tartana. Elgondolkodtató jelenet, mely megérinti a lélek legrejtettebb zugait. Számomra ez a kép arra emlékeztet, hogy néha meg kell állnunk, és csak figyelnünk kell a világ szépségét, hogy értékeljük az élet apró csodáit.
Neked mi jut eszembe erről a képről?
Volt egyszer egy korszak, nem is olyan régen, amikor a zenehallgatás még nem pár kattintás volt a telefonon. Amikor a kedvenc dalod nem egy algoritmus által felajánlott playlistből ugrott elő, hanem ceruzával és türelemmel kellett „megdolgozni érte”. Ha te is
Egyszer régen, amikor az álmok és a valóság még kéz a kézben jártak, élt egy különleges nő, akit mindenki csak Hajnalfénynek nevezett. Nem azért, mert királynő lett volna, vagy mert hatalmas birodalom fölött uralkodott, hanem mert bárhová ment, a levegő
Egy meleg nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában pihent. Botjával a homokba rajzolt: egy ló alakját. Hosszú lábakat, lobogó sörényt, kecses nyakat. – Hogy lehet, hogy a lovak ilyen gyorsak és erősek? – töprengett magában. A Mesefa lombjai halkan megzörrentek.
