Mira egyedül dolgozott a kis műtermében, egy hegyvidéki falucska peremén, ahol a köd reggelente belesuttogott az ablakokba, és a csönd megvédte a gondolatokat a világ zajától. Egész életét a papírnak és a faszénnek szentelte – nem a gyors látvány, hanem
Egy szeles délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, a fák hajladoztak, mintha hullámok lennének, és a levelek zizegése olyan volt, mint a tenger morajlása. A varázskönyv lapjai ettől a gondolattól maguktól kinyíltak, és egy hatalmas hajó képe bukkant elő. A
Mert a boldogság nem mindig hangos. Néha csak csendben elsétál melletted, és rád mosolyog. Van, hogy hajt a nap, zakatol a gondolat, és csak mész előre… Aztán egyszer csak megállsz, és észreveszed azt, amit addig nem láttál. Egy hangot. Egy
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency
