Egyszer volt, hol nem volt, egy tél, amely túl hosszúra nyúlt. A föld fehér takaró alatt aludt, a fák némán álltak, s a világ minden színe elbújt a hópelyhek alatt. Egyik éjjel, a csillagok közt megszületett egy kis hópehely. Más
Magasan az ég tetején élt a Nap. Minden reggel elsőként ébredt, és boldogan nyújtózott a felhők fölött. Szerette, ha a világ fényben úszik, szerette látni, ahogy a virágok felé fordulnak, a madarak énekelnek, és a gyerekek nevetve futnak a réten.
A nap aranyló fényben szórta sugarait a rétre. Balázs a Mesefa tövében ült, és hallgatta, ahogy a szél lágyan zizegteti a leveleket. A fa mély, barátságos hangon megszólalt: – Balázs, ma egy különleges kis mókusról mesélek neked. Olyanról, aki azt
