Egy nyári délutánon a vidéki kertben állt egy régi, kőből épített kút. Mellette egy vizes kutyus, egy vidám labrador, aki éppen megédesítette a forró napot. Ahogy kiszaladt a kertbe, a kút felé rohant, és beleugrott a friss, hideg vízbe. A boldogságtól úgy rázta a fejét, hogy a vízcseppek mindenfelé repültek, mint tündérmesékben a csillagszórók. A kutyus boldog volt, és a kút vize csillogott a napsütésben, mintha maga is mosolygott volna.
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Mázli, a kutya, aki megtanulta, hogy nem mindig a hang a legerősebb
Egy szélcsendes délután Balázs a Mesefa tövében heverészett, és a kutyákról álmodozott. Arra gondolt, milyen jó lenne, ha lehetne egy saját kiskutyája: játékos, hűséges, mindig mellette lenne. – De vajon hogyan tudják a kutyák, hogy mikor mit érez az ember?
