Egy nyári délutánon a vidéki kertben állt egy régi, kőből épített kút. Mellette egy vizes kutyus, egy vidám labrador, aki éppen megédesítette a forró napot. Ahogy kiszaladt a kertbe, a kút felé rohant, és beleugrott a friss, hideg vízbe. A boldogságtól úgy rázta a fejét, hogy a vízcseppek mindenfelé repültek, mint tündérmesékben a csillagszórók. A kutyus boldog volt, és a kút vize csillogott a napsütésben, mintha maga is mosolygott volna.
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Panka, a pillangó, aki félt, hogy elszáll a színe
Egy délután Balázs csendesen figyelte a levelek lassú, lebegő táncát. Ősz közeledett. A fű már nem volt olyan harsány, a nap nem olyan heves. Balázs valahogy érezte, hogy valami véget ér, de nem tudta pontosan, mi. Talán a nyár. Talán
