“Ahol a valóság és a mese találkozik.”
A nap lassan elbújt a szavanna horizontján, és a táj aranyból, narancsból és bíborból szőtt palástot öltött magára. A folyóparton Liana, az oroszlánlány ült mozdulatlanul. A szél finoman ringatta a magas fűszálakat, a madarak utolsó kört írták az égre, és
Egy esős délután Balázs a Mesefa tövében kuporgott. A felhők szürkén úsztak az égen, de a fa levelei mégis aranyzölden ragyogtak. – Ma minden szürke – sóhajtott Balázs. – Mintha semmi nem illene össze… mint amikor az emberek azt mondják:
Egy hófödte faluban, ahol a házak kéményeiből füst szállt az égre, élt egy kislány, aki különösen szerette a csodákat. Nem a nagy, hangos varázslatokat, hanem azokat, amiket csak a szív vesz észre. Egy téli napon a kert szélén, a hó
