“Ahol a valóság és a mese találkozik.”
Egyszer, valahol a harmat és a napfény között, élt egy különös lány: Liora. A haja mintha tintából és virágporból készült volna, és amikor mozdult, a levegő is táncolni kezdett körülötte. Aki hallotta a nevetését, azt többé soha nem feledte –
Egyszer volt, hol nem volt, egy tél, amely túl hosszúra nyúlt. A föld fehér takaró alatt aludt, a fák némán álltak, s a világ minden színe elbújt a hópelyhek alatt. Egyik éjjel, a csillagok közt megszületett egy kis hópehely. Más
Magasan az ég tetején élt a Nap. Minden reggel elsőként ébredt, és boldogan nyújtózott a felhők fölött. Szerette, ha a világ fényben úszik, szerette látni, ahogy a virágok felé fordulnak, a madarak énekelnek, és a gyerekek nevetve futnak a réten.
