A négylevelű lóhere: apró csoda az élet erdőjében, melynek varázsa ott rejlik, ahol a szerencse rejtélyes útjai találkoznak az emberi hit erejével.
Egy fiatal lány ült a parton, csendben, mezítláb, mint aki a világ zaja helyett a hullámok halk beszédében keres választ. Ruhája finoman ringott a szélben, fejét kissé lehajtva tartotta, mintha a gondolatai súlya könnyed fátyolként telepedett volna rá. Nem volt
Egy szélcsendes délután Balázs a Mesefa tövében heverészett, és a kutyákról álmodozott. Arra gondolt, milyen jó lenne, ha lehetne egy saját kiskutyája: játékos, hűséges, mindig mellette lenne. – De vajon hogyan tudják a kutyák, hogy mikor mit érez az ember?
Volt egyszer egy apró, vörös cirmos kiscica, akinek hatalmas, kék szemei úgy csillogtak, mintha az egész égbolt tükröződne bennük. Őt mindenki csak Bodzának hívta. Bodza játékos, kíváncsi és kicsit álmodozó kiscica volt, de egyvalami különösen fontos volt neki: egy kis
