Egy szürke esős napon, a város utcáin két idős ember sétált kézen fogva. A férfi hajlott hátú volt, a nő pedig apró léptekkel haladt mellette. Az esőcseppek hullottak rájuk és az összefonódott ujjakra, de ők nem törődtek vele. A szeretetük melegen tartotta őket.
A férfi nevetett valamin, és a nő is mosolygott. Talán emlékeztek a régi időkre, amikor fiatalok voltak, és ugyanígy sétáltak az esőben. A férfi megfogta a nő kezét, mintha azt akarná mondani: “Még mindig itt vagyok veled.”
A háttérben a város épületei homályosan látszódtak, mintha csak a két szerető létezett volna a világon. Az eső sziszegve csepegett, de ők csak tovább sétáltak, mint egy örök pillanat, amit sosem akartak volna elengedni.
