Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu, amelyet az ábécé betűi népesítettek be. A falu legelső háza egy hatalmas, A betű volt, amely a falu kapuja mellett állt őrt.
Az A betű háza nem csak a legelső, de a legfontosabb is volt a faluban. Az ott lakó bölcs öreg, Apollón, mindenkihez eljutott, aki segítségre vagy tanácsra szorult. Apollón nem csak a bölcsességéről volt híres, hanem arról is, hogy mindig nyitott szívvel és kedves szavakkal fogadott mindenkit, aki betért hozzá.
Egy nap egy vihar tombolt a falu felett, és a betűk otthonai mind megrongálódtak. Az A betű azonban sértetlen maradt, és Apollón ajtaja nyitva állt minden menedéket kereső betű számára. Az éj folyamán az A betű házában a betűk összebújtak, melegedtek a kandalló tüze mellett, és hallgatták Apollón meséit a világ régi titkairól.
A vihar elültével a betűk hálásak voltak Apollónnak és az A betű házának, amiért megvédte őket. Eldöntötték, hogy a falut ezentúl Ábécéföldének fogják hívni, és minden évben megünneplik a Nagy A Napját, emlékezve arra az éjszakára, amikor összetartásuk és Apollón bölcsessége megmentette őket.
Így az A betű nem csupán az ábécé első betűje maradt, hanem a közösség összetartásának és a segítségnyújtás szimbóluma is lett. Apollón meséi pedig generációról generációra tovább éltek, és a falu minden lakója szívében őrizte őket.
