A varázserdő titkai
Mélyen a varázserdő mélyén, ahol a fák levelei ezüstös fényben csillogtak, ott élt egy kis tündér. Ő volt a fák őrzője, aki vigyázott rájuk, és gondoskodott róluk, mint egy anya a gyermekéről.
A tündér haja hosszú, zöld indákból állt, amelyek a földig értek. Az indák között apró virágok nyíltak, és a tündér minden reggel friss harmatot csepegtetett rájuk. A virágok úgy ragyogtak, mintha apró gyémántok lennének.
Egy napon a tündér talált egy kis babát a fák alatt. A baba nem volt emberi, hanem egy másik tündér, aki a fák között született. A kis tündérke levelekből és ágakból állt, és a szeme apró tündérfényekkel világított.
A tündér örömmel vette a kis babát a karjába. Azt mondta neki: „Te vagy a Varázserdő új őrzője. Vigyázz a fákra és a virágokra, és soha ne hagyd, hogy bántódás érje őket.”
A kis tündérke boldogan nőtt fel a fák között. Ő is hosszú hajat növesztett, amely indaként fonódott össze, és a földön járva apró virágok nyíltak a nyomában.
A Varázserdő mindig tele volt tündérekkel, akik a fák és a növények védelmezői voltak. A tündérek éjszaka a csillagok fényében táncoltak, és a fák lombjai között rejtőzködtek.
Így éltek boldogan a tündérek a Varázserdő mélyén, és a kis tündérke mindig emlékezett a tündéri anyjára, aki megtalálta őt a fák alatt, és szeretettel nevelte fel.
És így folytatódtak a Varázserdő titkai, amelyeket csak a tündérek ismertek.
