Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Pimi, a puma, aki megtanult gyengédnek lenni

Egy esős délután Balázs a Mesefa tövében ült, miközben a levelekből apró patakok csordogáltak. A távolban mennydörgött.

“Vajon az erdőben ki fél az ilyen zajoktól?” — töprengett.

A Mesefa levelei zizegni kezdtek, a varázskönyv lapjai kinyíltak. Egy ragyogó szemű, kecses puma képe jelent meg — ő volt Pimi.

Pimi, a puma, aki megtanult gyengédnek lenni

Pimi fiatal puma volt, a hegyek szélén lakott. Fürge, erős, ügyes — de mindig azt hallotta, hogy egy pumának bátor, félelmetes vadásznak kell lennie.

Így hát ő is morcos arccal járt, nagyokat dobbantott a mancsával, sötéten nézett a kismadarakra. De valahol legbelül Pimi nem akart mindig ilyen lenni.

Egyik este a vízparton meglátta a saját tükörképét. A szeme bánatos volt.

“Vajon tényleg mindig így kell néznem?” — gondolta.

Másnap az erdőben egy apró őzgida sírt egy bokorban. Elveszett volt. Pimi megállt.

Az ösztöne azt súgta: “légy ragadozó!”

De a szíve valami mást mondott.

Lassan odalépett, leült, és halkan dorombolni kezdett. Az őzgida elcsendesedett.

Pimi a farkával finoman köré font egy ívet — mintha azt mondaná: “Ne félj.”

Így maradtak, amíg a gida anyja meg nem érkezett.

Az anyagida meghajtotta a fejét Pimi felé. És Pimi érezte: valami megváltozott benne.

A történet futótűzként terjedt az erdőben:

– A puma… aki nem csak erős, hanem gyengéd is!

A többi állat eleinte kételkedett. De aztán látták, hogy Pimi nem bánt senkit, aki nem bántotta őt.

A kis állatok is közelebb merészkedtek hozzá.

Egy kis madár, Csipke, az ágra ült mellette.

– Pimi — csiripelte —, nem leszel magányos így?

Pimi elmosolyodott.

– Inkább leszek barát egy erdőben, mint félelmetes a semmi közepén.

Egy nagy vihar tépte fel az erdőt. Mindenki menedéket keresett. Pimi a hatalmas fenyőfa alá húzódott.

Ekkor sorban megjelentek: madarak, nyulak, egy borzcsalád is. Mindenki hozzá bújt.

Pimi dorombolni kezdett, hogy megnyugtassa őket.

Az erdő ekkor megértette: az erő nem a karmaidban van. Hanem a szívedben.

Balázs becsukta a könyvet, és csendben így szólt:

“Nem attól vagy bátor, ha hangos vagy. Hanem attól, ha tudod, mikor kell gyengédnek lenni.”

A Mesefa levelei puhán zizegtek.

Itt a vége, dorombolj véle!

Hasonló cikkek

Egy kép, egy történet – 2025.06.14.

Az ecset, amely életet festett – Egy történet az alkotás varázsáról Nem minden ecset hagy nyomot a vásznon. Van, amelyik a levegőbe ír. Így volt ez Mira ecsetjével is. Ő nem festő volt a szokásos értelemben — álomalkotónak hívták azok,

Tovább olvasom »