Egy meleg nyári napon Balázs a Mesefa alatt feküdt, és a felhőket nézte. A madarak csicseregtek, a fák árnyékot adtak. A fiú az égre hunyorított.
– Vajon milyen lehet mindig magasról látni a világot? – töprengett. – Például egy zsiráfnak?
Ebben a pillanatban egy hosszú, sárgás levél hullott alá – hosszabb volt, mint bármelyik másik, amit eddig látott. Balázs megérezte: most egy magasról szóló mese jön…
Afrika szavannáin, ahol a nap forrón süt és a fák lombjai magasan nyújtóznak az ég felé, élt egy fiatal zsiráf, Tamu.
Tamu gyorsan nőtt. Már kicsiként is hosszabb volt a nyaka, mint bármelyik barátjáé, és ahogy telt az idő, egyre magasabbra nőtt, míg már a legfelső ágakat is könnyedén elérte.
De Tamu nem volt boldog.
– Mindenki csak a nyakamról beszél – panaszkodott a zebrának. – Hogy milyen magas vagyok, milyen furán járok… De senkit sem érdekel, mit gondolok.
A zebra vállat vont:
– Lehet, hogy csak nem hallják meg onnan fentről a hangod.
Egy nap a szavannán nagy szél kerekedett, és a madarak fészkét meglebegtette a vihar. Az egyik akáciafa csúcsán egy kis madárfióka kapaszkodott kétségbeesetten.
Tamu megállt a fa alatt. Körülnézett – senki más nem volt elég magas, hogy elérje.
– Segítség! – csipogott a fióka.
Tamu ekkor kinyújtotta hosszú nyakát, és óvatosan, a nyelvével (!) leemelte a fiókát az ágról.
Tudtad, hogy a zsiráf nyelve majdnem fél méter hosszú, és olyan ügyes, hogy akár leveleket is képes egyenként letépni?
A madár anyja megköszönte a segítséget, a többi állat pedig elismerően nézett Tamura.
– Te vagy a legmagasabb közülünk – mondta egy teknős –, de most láttuk először, hogy milyen nagy a szíved is.
Tamu elmosolyodott.
– Talán nem kell lehajolnom, hogy lássanak – mondta csendesen. – Elég, ha figyelmes vagyok.
Tamu innentől kezdve nem próbált “kisebbnek” tűnni. Büszkén sétált a fák között, de mindig figyelt másokra is – lent és fent.
Tudtad, hogy a zsiráf alig alszik, és általában állva pihen? És bár halk, mégis képes mély, morgó hangokat kiadni, amit az emberek sokáig nem is hallottak?
Tamu tudta már: a csend, a figyelem, és a magasság együtt igazi ajándék lehet.
Balázs becsukta a levelet, és elmosolyodott.
– Nem kell kiabálni, hogy meghalljanak – suttogta. – Elég, ha jót teszünk.
A Mesefa levelei csendesen bólogattak – mintha valahol messze, egy zsiráf is így tett volna.
Tanulság:
- A zsiráf a világ legmagasabb állata – akár 5,5 méter magasra is megnő.
- Nyelve hosszú, rugalmas és erős – fák leveleit is képes lecsippenteni vele.
- Bár csendes állat, mégis figyelmes, szelíd és békés.
- A magasság nem azt jelenti, hogy mások alatt állnak – inkább azt, hogy nagyobb a felelősségünk a figyelmességre.
Itt a vége, fuss el véle.
