Mikor?

Az idő különös dolog. Folyamatosan telik, de sosem tudjuk megfogni. A múlt már mögöttünk van, a jövő még előttünk, és közben csak a jelen pillanatot tarthatjuk a kezünkben. Nem csoda, hogy az egyik leggyakoribb kérdés, ami újra és újra felbukkan bennünk, így szól: „Mikor?”

– Mikor kell dönteni?

– Mikor érdemes elindulni?

– Mikor jön el a változás?

– Mikor van itt az idő?

Ez az apró kérdés valójában az életünk ritmusát keresi.

Gyermekként: Mikor lesz vége?

Gyerekként a „mikor” elsősorban várakozás.

– Mikor lesz karácsony?

– Mikor jön a szülinapom?

– Mikor érünk már oda?

A gyerek számára az idő lassan telik, minden perc egy örökkévalóságnak tűnik. A „mikor” ilyenkor a türelmetlenség jele, de közben az öröm ígérete is.

Ifjúkorban: Mikor jön el az én időm?

Fiatal felnőttként a „mikor” sokszor az elindulás bizonytalansága.

– Mikor találom meg a helyem?

– Mikor jön el az a pillanat, amikor igazán önálló leszek?

– Mikor érkezik meg a siker, amire vágyom?

Ez a korszak a várakozás és a keresés ideje. Sokan érzik úgy, hogy még nem állnak készen – és közben attól félnek, hogy lekésnek valamit. A „mikor” itt feszültséget is hordoz: vajon elég gyorsan haladok? Vajon késésben vagyok?

Felnőttként: Mikor kell lépni?

A felnőttkori „mikor” már döntésekhez kötődik.

– Mikor váltsak munkahelyet?

– Mikor alapítsak családot?

– Mikor engedjem el azt, ami nem működik?

– Mikor kezdjek új életet?

Itt a „mikor” sokszor félelmet jelent. A félelmet attól, hogy rosszkor lépünk. Hogy túl korán döntünk – vagy túl későn. Mintha állandóan azt várnánk, hogy majd lesz egy tökéletes pillanat, amikor minden magától összeáll.

De az igazság az, hogy a tökéletes időpont ritkán jön el. A legtöbbször nekünk kell kijelölnünk: most van itt az idő.

Kapcsolatokban: Mikor mondjuk ki?

A „mikor” a kapcsolatokban sokszor a legnehezebb.

– Mikor valljam be, mit érzek?

– Mikor mondjam ki, hogy vége?

– Mikor bocsássak meg?

– Mikor engedjem el?

Itt a „mikor” szívből fakad. Nem lehet rá pontos receptet adni. Van, amikor túl hamar szólunk, és van, amikor túl sokáig hallgatunk. A bölcsesség talán abban rejlik, hogy meghalljuk a saját belső időnket – mikor érett meg bennünk a döntés.

Filozófiai szinten: Mikor van a pillanat?

A filozófus számára a „mikor” túlmutat a naptáron és az órán. A kérdés ilyenkor így hangzik: Mikor van valójában az idő?

A múlt már nincs, a jövő még nincs – tehát csak a jelen létezik. Ezért sok bölcs tanítás arról szól, hogy ne a „mikor”-t keresd, hanem a „most”-ot éld meg.

A „mikor” gyakran a halogatás szava: Majd holnap. Majd később. Pedig valójában mindig csak most van.

A változás „mikorja”

Az egyik leggyakoribb belső kérdés:

– Mikor változzak?

– Mikor kezdjek új életet?

– Mikor engedjem el a régit?

A válasz gyakran meglepően egyszerű: akkor, amikor már nem bírod tovább ugyanúgy. Amikor a régi túl nehéz, és a szíved azt suttogja, hogy másra vágysz. A változás ideje sokszor nem külső körülményeken múlik, hanem belső érettségen.

Társadalmi szinten: Mikor lesz jobb?

Gyakran tesszük fel a kérdést: mikor lesz béke? Mikor lesz igazságosabb a világ? Mikor fogjuk tisztelni a természetet?

Ez a „mikor” nem passzív várakozásról kellene szóljon, hanem arról, hogy mi magunk mikor kezdünk el tenni érte. Mert a jobb világ nem egyszer csak „elérkezik”, hanem minden apró döntésünkkel mi magunk hozzuk közelebb.

Mikor?

A „mikor” az idő kérdése. Gyerekként türelmetlenség, ifjúként keresés, felnőttként döntés, filozófusként jelenlét. Néha félelemmel, néha reménnyel, de mindig a változás lehetőségével kapcsolódik össze.

A tökéletes pillanat ritka vendég. De a legtöbbször nem is őt kell várnunk, hanem nekünk kell kimondani: most van itt az idő.

Mert a „mikor” végső soron mindig a jelenre mutat. A pillanatra, amelyet épp most tarthatsz a kezedben.