Vannak kérdések, amelyek meghatározzák az életünket. Rövid, egyszerű szavak, mégis sorsfordító erő rejlik bennük. Ilyen a „Kivel?” is.
Mert bármit is teszünk, bármerre is indulunk, a „kivel” sokszor legalább olyan fontos, mint a „miért” vagy a „hogyan”. Az élet nem magányos pálya – társak, barátok, szerelmek, kollégák, családtagok kísérnek rajta. És minden „kivel” döntés egyben arról is szól, hogy milyen emberek formálnak minket, kik mellett tanulunk, fejlődünk, boldogulunk.
Gyerekkorban: Kivel játsszak?
A gyerek számára a „kivel” még játékos, de annál lényegesebb.
– Kivel üljek egy padba?
– Kivel építsek homokvárat?
– Kivel osszam meg a csokimat?
Ilyenkor alakul ki az első tapasztalat arról, hogy nem mindegy, kikkel vesszük körül magunkat. A játékban születnek a barátságok, a veszekedések, a szövetségek. A „kivel” ekkor az első lépés a társas kapcsolatok világába.
Ifjúkorban: Kivel tartozom össze?
A kamaszkor és ifjúság idején a „kivel” már identitásformáló erő.
– Kivel lóghatok?
– Kivel oszthatom meg a titkaimat?
– Kivel érzem magam önmagamnak?
Ebben az időszakban a társak szinte fontosabbak, mint a család. A „kivel” ilyenkor arról szól, hogy hol a helyem a világban, kik azok, akikhez kapcsolódva biztonságban érzem magam. És persze itt születnek az első szerelmek is – amelyekben a „kivel” kérdés örökre mély nyomot hagyhat.
Felnőttként: Kivel osztom meg az életem?
A felnőtt élet tele van „kivel” döntésekkel:
– Kivel alapítsak családot?
– Kivel dolgozzak együtt?
– Kivel barátkozzak igazán?
– Kivel érdemes időt tölteni, és kivel nem?
Ezek a választások meghatározzák az életminőségünket. Mert hiába siker, hiába pénz – ha rossz emberekkel vagy körülvéve, elveszti az értelmét. És fordítva: sok nehézséget könnyebb elviselni, ha van melletted valaki, akivel összekapcsolódhatsz.
Kapcsolatokban: Kivel maradjak, kivel engedjek el?
A „kivel” talán itt a legfájdalmasabb kérdés.
– Kivel vagyok boldog, és kivel csak megszokásból maradok?
– Kivel van jövőm, és kivel csak múltam?
– Kivel érdemes harcolni, és kit kell békével elengedni?
A kapcsolatokban a „kivel” sosem egyszerű. Mert a szeretet, a ragaszkodás, a félelem, az emlékek mind összekeverednek. Mégis, a válasz sokszor tisztán ott van bennünk: tudjuk, kivel érezzük magunkat igazán önmagunknak.
Társadalmi szinten: Kivel építünk világot?
A „kivel” nemcsak egyéni, hanem közösségi szinten is fontos.
– Kivel dolgozunk együtt a közös célokért?
– Kivel alkotunk csapatot, országot, emberiséget?
– Kivel osztozunk a Földön?
A történelem nagy változásai mind arról szóltak, hogy emberek összefogtak – vagy épp széthúztak. A „kivel” itt nemcsak személyes kérdés, hanem sorsformáló tényező.
Filozófiai szinten: Kivel járjuk az utunkat?
Végül ott a legmélyebb „kivel”:
– Kivel vagyok igazán összekapcsolva?
– Kivel osztom meg a létet?
– És vajon egyedül járom-e az utamat, vagy mindenki másban is ott vagyok kicsit?
Sok tanítás szerint nem vagyunk különálló szigetek. Kapcsolataink szövedéke tart minket emberré. A „kivel” végső soron azt mutatja meg, hogy az élet értelme nem csak bennünk van, hanem a másikban is.
Kivel?
A „kivel” szó egyszerű, de életünk minden szintjén meghatározó. Gyerekként játék, ifjúként identitás, felnőttként döntés, kapcsolatokban sors, társadalomban felelősség, filozófiában egység.
Nem mindegy, kikkel vesszük körül magunkat. Nem mindegy, kivel kötjük össze az időnket, az energiánkat, az életünket.
Mert minden „kivel” egyben azt is megmutatja: ki vagy te, és kinek adod magad.
