Minden ember életében eljön a pillanat, amikor felteszi magának a kérdést: „Kiért teszem mindezt?”
Az élet nemcsak arról szól, hogy mit akarunk elérni, vagy hogyan valósítjuk meg a céljainkat. A valódi erő sokszor abból fakad, hogy kinek a javára cselekszünk. Kiért kelünk fel reggel? Kiért dolgozunk? Kiért küzdünk és kiért nem adjuk fel?
Ez a rövid kérdés az egyik legmélyebb, mert összeköt minket másokkal, és megmutatja: nem vagyunk egyedül.
Gyerekkorban: Kiért igyekszem?
Gyerekként a „kiért” még egyszerű, ösztönös.
– Kiért rajzolom ezt a színes képet? Anyáért vagy apáért.
– Kiért tanulom meg a verset? A tanító néninek.
– Kiért próbálok ügyes lenni? Hogy megdicsérjenek.
A gyerek világában a „kiért” legtöbbször a szeretett személyekhez kötődik. Ilyenkor tanuljuk meg először, hogy tetteink örömet okozhatnak másoknak. Hogy a szeretet nemcsak kapni, hanem adni is tudás.
Ifjúkorban: Kiért tartozom felelősséggel?
Ahogy nő az ember, a „kiért” is tágul. Már nem csak a szülőkért, hanem a barátokért, a szerelmekért, a csapatért is felelősséget érzünk.
– Kiért tanulok tovább? Hogy legyen jövőm – és talán, hogy büszkék legyenek rám.
– Kiért küzdök a pályán, a színpadon? A csapatért, a közönségért.
– Kiért állok ki, amikor igazságtalanságot látok? Azokért, akik nem tudják megvédeni magukat.
Ebben az időszakban értjük meg, hogy az élet túlmutat rajtunk. A döntéseink másokra is hatással vannak.
Felnőttként: Kiért dolgozom?
A felnőttkor tele van „kiért” döntésekkel.
– Kiért kelek fel reggel, amikor fáradt vagyok? A gyerekeimért, a családomért.
– Kiért dolgozom ennyit? Azokért, akik számítanak rám.
– Kiért vállalok áldozatokat? A szeretteimért, akiknek jobb jövőt szeretnék adni.
Felnőttként a „kiért” gyakran ad erőt a legnehezebb időkben is. Amikor magunkért már nem lenne elég, a másokért való küzdelem tovább visz.
Kapcsolatokban: Kiért maradok, kiért engedek el?
A kapcsolatokban a „kiért” különösen fontos.
– Kiért maradok egy kapcsolatban?
– Kiért hozok kompromisszumot?
– Kiért vállalok küzdelmeket, még akkor is, ha nehéz?
De ugyanígy ott van az elengedésben is:
– Kiért lépek tovább? Azért, hogy a másik szabad lehessen.
– Kiért mondok le valamiről? Azért, hogy mindkettőnknek jobb legyen.
A szeretet mindig választ ad a „kiért”-re. Mert ahol szeretet van, ott nem teher a másikért tenni, hanem ajándék.
Társadalmi szinten: Kiért vállalok felelősséget?
A „kiért” nem áll meg a közvetlen kapcsolatainknál.
– Kiért állok ki a gyengék mellett?
– Kiért teszek a környezetért?
– Kiért próbálok jobb világot építeni?
Itt a „kiért” már közösségekre, sőt az egész emberiségre is kiterjedhet. És bár néha aprónak érezzük a saját cselekedeteinket, valójában minden „kiért” döntés egy újabb láncszem a változásban.
Filozófiai szinten: Kiért élek?
És elérkezünk a legmélyebb kérdéshez: Kiért élem az életem?
Csak magamért? Vagy másokért is? Vajon a lét értelme az önmegvalósításban van, vagy abban, hogy adunk magunkból másoknak?
Sok bölcs gondolat arra mutat, hogy az élet értelmét gyakran nem önmagunkban, hanem a másokhoz való kapcsolódásban találjuk meg. Hogy a „kiért” valójában az élet motorja: amikor van valaki vagy valami, akiért élni tudunk, az élet értelmet nyer.
Kiért?
A „kiért” kérdés minden korban másképp szól: gyerekként szeretett szüleinkhez, ifjúként barátainkhoz és szerelmeinkhez, felnőttként családunkhoz és közösségeinkhez kapcsolódik. Filozófiai szinten pedig magáról a létről vall: kiért érdemes élni, kiért érdemes küzdeni?
Ez a rövid kérdés rámutat arra, hogy az élet akkor teljes, ha nem csak magunkért élünk. Ha van valaki, akinek a mosolya erőt ad, van valami, amiért felkelünk reggel, és van ügy, amiért érdemes küzdeni.
Mert a válasz gyakran egyszerű: Kiért? Azért, akit szeretsz. Azért, aki fontos neked. Azért, akiért az életed több, mint önmagad.
