Miért foszlik szét az újévi lendületünk ilyen gyorsan?
Ott állsz január elsején a tükör előtt, még ott vibrál benned a szilveszteri lelkesedés, és teljes meggyőződéssel mondod ki hangosan: idén tényleg lefogysz tíz kilót, minden reggel futni mész, és többé be sem teszed a lábad a cukrászdába. Úgy érzed, most aztán tényleg minden más lesz. Aztán eltelik néhány hét, és már ott kuporgasz a kanapén, miközben a fogadalmaid valahol a feledés homályába vesznek. Ismerős? Nem vagy egyedül. Ez a forgatókönyv évről évre megtörténik velünk, és érdemes megérteni, miért is van ez így.
Az újévi fogadalmak hagyománya korántsem mai keletű. Már az ókori babiloniak is megfogadtak dolgokat az újév kezdetén, persze ők inkább isteneiknek esküdtek, hogy visszaadják a kölcsönkért szerszámokat, vagy rendbe hozzák a megromlott kapcsolataikat. A rómaiak pedig Janusnak fogadkoztak, annak az istennek, aki két fejjel néz egyszerre a múltba és a jövőbe, és a kezdetek védelmezőjének számított. Ma már nincsenek istenek, akiknek esküdözünk, viszont ott van a szilveszteri buli után bennünk megülő elszántság, ami sajnos általában nem tart sokáig.
A számok nem hazudnak
A statisztikák elég szomorú képet festenek az újévi fogadalmakról. Az emberek közel negyven százaléka fogad meg valami nagy dolgot az új év kezdetén, ám közülük csak minden tizedik juttat sikerre a dolgot az év végéig. Egy brit felmérés szerint a fogadalmak nyolcvannyolc százaléka kudarcba fullad, és nyolcvan százalékukat már februárra el is felejtjük. Érdekes módon az Egyesült Államokban az emberek ma sokkal nagyobb arányban tesznek újévi fogadalmat, mint a múlt század harmincas éveiben, mégis a sikerarány gyakorlatilag ugyanott topog. Mintha valami alapvető dolgot nem értenénk meg a dologból, és évről évre ugyanabba a csapdába sétálnánk bele.
Amikor túl nagyot marunk
A baj nem azzal van, hogy gyenge lenne az akaratunk. Sokkal inkább azzal, hogy rosszul állunk neki a dolognak. Az első és talán legnagyobb hiba az, hogy ködös, óriási célokat tűzünk magunk elé. Az, hogy egészségesen fogsz élni, gyönyörűen hangzik, de mit is jelent ez konkrétan? A pszichológia világából jól tudjuk, hogy ha egy célt nem lehet mérni, akkor szinte lehetetlen elérni. Sokkal inkább működik, ha azt mondod, hogy heti háromszor fél órát fogsz sétálni. Akkor van mérce, tudod, mikor teljesítettél, és amikor nem, akkor is pontosan látod, mit mulasztottál el. Ha nincs ilyen konkrétság, akkor az első kisebb bukás után könnyen elpárolog a lelkesedés.
A második csapda az, hogy január elseje önmagában nem varázslat. Csak egy szokásos nap, ami véletlenül éppen egy új naptári év kezdete. A legtöbb ember azért bukik el, mert belül még egyáltalán nem áll készen a változásra. Január közepén, amikor hideg van, sötét van, és a test is csak a túlélésre koncentrál, elég nehéz hirtelen új szokásokat bevinni az életünkbe. Ráadásul a statisztikák szerint az újévi fogadalmat tevők közel negyede már az első héten fel is adja. Ez nem gyengeség, hanem egyszerűen rossz időzítés és felkészületlenség.
Az agy is időt kér
A harmadik probléma az agyunk működésével kapcsolatos. A szokásaink mélyen bele vannak égetve a gondolkodási mintáinkba, és ezeket átprogramozni nem megy egyik napról a másikra. Hetekig, akár hónapokig is eltarthat, mire egy új viselkedés természetessé válik. Január elején még hatalmas a lendület, de februárra ez általában kifogy, és ilyenkor jön a csalódás, az önértékelési válság, amikor úgy érezzük, megint kudarcot vallottunk. Pedig nem kudarcról van szó, hanem arról, hogy nem értettük meg, mennyire lassú folyamat egy igazi változás.
Azért van egy jó hír is: aki megfogad valamit, annak közel fele kitart legalább fél évig a céljai mellett, míg akik nem is fogadnak semmit, azoknak csak négy százaléka próbál meg bármit is változtatni az életén. Szóval az újévi fogadalom önmagában erős motiváló erő tud lenni, csak használni kell tudni.
Apró lépések, tartós változás
A megoldás nem az, hogy feladjuk az egészet, hanem hogy okosabban csináljuk. A nagy célokat érdemes kisebb, elérhető lépésekre bontani, aztán nyomon követni a haladást, és minden apró sikert megünnepelni. Ha például teljesen le akarsz szokni az alkoholról, az elég nagy falat. De ha azt mondod, hogy pénteken és szombaton nem iszol, az már sokkal könnyebben teljesíthető, és lassan át is alakul szokássá. A kutatások egyértelműen mutatják, hogy a fokozatos szokásépítés sokkal hatékonyabb, mint a radikális, egyszeri fogadalmak.
Most pedig, amikor még csak január második van, és a szilveszteri hangulat még ott motoszkál benned, tökéletes pillanat arra, hogy finomhangold a terveidet. Nézd meg őszintén, mit akartál elérni, és igazítsd a valósághoz. Ne a bukások évét indítsd el, hanem olyan változásokét, amik tényleg megmaradnak. Így jövő ilyenkor nem azon tűnődsz majd, miért nem sikerült megint, hanem büszkén nézhetsz vissza az apró, de tartós lépéseidre.
