Egy boltban szinte mindannyian ugyanott állunk meg
Valószínűleg te is tapasztaltad már – én is –, hogy ugyanabból a termékből a nagyobb kiszerelés egységárra vetítve olcsóbb. A polcon mégis gyakran elbizonytalanodunk. Tényleg szükség van ennyire? El fog fogyni? Vagy a végén a kukában landol?
Ez a belső vita nem véletlen. A bolti árazás pontosan erre a bizonytalanságra épít.
Miért kerül többe arányaiban a kevesebb?
Egy termék ára nem csak a tartalomról szól. A csomagolás, a címke, a szállítás és a raktározás költségei akkor is megjelennek, ha kisebb dobozról vagy flakonról van szó. Egy kis kiszerelés előállítása nem feleannyiba kerül csak azért, mert kevesebb van benne – ezért lesz az egységár magasabb.
Ez az oka annak, hogy a „kevesebb” sokszor meglepően drágának tűnik.
A döntés pillanatában nem egységárban gondolkodunk
A boltban ritkán számolunk. Nem kilónként, nem literenként. A szemünk a végösszegre ugrik. A „csak 799 forint” sokkal barátságosabb, mint egy nagyobb összeg, még akkor is, ha hosszú távon többet fizetünk.
A kisebb kiszerelés ezért tűnik könnyebb döntésnek. Kevesebb elköteleződés, kevesebb kockázat – legalábbis első ránézésre.
Amikor a „jobban megéri” mégsem éri meg
Sokszor az ellenkező irányba csúszunk át. Megvesszük a nagyobb kiszerelést, mert olcsóbb az egységára, de nem gondoljuk végig, mi történik vele később. Megromlik, megunjuk, félretesszük, majd megfeledkezünk róla.
Ilyenkor az olcsóbb egységár elveszíti az értelmét. Amit nem eszünk meg vagy nem használunk el, az nem spórolás, hanem kidobott pénz.
A kisebb kiszerelés, mint „jobb érzésű” választás
Nem véletlen, hogy sok kisebb csomag prémium hatást kelt. Szebb, letisztultabb, különlegesebb. Ilyenkor nem pusztán mennyiséget veszünk, hanem élményt. És az élményért hajlandóak vagyunk többet fizetni – még akkor is, ha tudjuk, hogy racionálisan nem ez a legjobb üzlet.
Az egységár ott van, csak nem nézünk rá
Jogszabály írja elő, hogy az egységárat fel kell tüntetni. De legtöbbször kisebb betűvel, kevésbé feltűnő helyen jelenik meg. A figyelmünk automatikusan a nagy számra fókuszál. Ez nem figyelmetlenség, hanem az emberi döntéshozatal természetes része.
Akkor most melyik a jobb választás?
Erre nincs általános szabály. Van, amikor a kisebb kiszerelés a tudatos döntés, például romlandó vagy ritkán használt termékeknél. Máskor a nagyobb valóban megéri – de csak akkor, ha el is fogy.
A lényeg nem az egységár, hanem a valós használat.
A legdrágább termék mindig ugyanaz
A tudatos vásárlás nem arról szól, hogy mindig a legolcsóbb megoldást választjuk. Hanem arról, hogy őszintén felmérjük: szükségünk van-e rá, és mi lesz vele napokkal vagy hetekkel később.
Mert végül nem az a termék drága, amelyik kilónként többe kerül, hanem az, amelyik a kukában végzi.
