Képzeljük el a jelenetet: 1307. október 13-a, péntek hajnala. Franciaország szerte egyszerre kopogtatnak a királyi őrök ajtókon, és pirkadatra több ezer lovagot tartóztatnak le ugyanabban a pillanatban, egy előre megtervezett, összehangolt akcióban. Ez nem kisebb botrány volt, mint a középkori világ egyik legnagyobb hatalmi játszmája. Ettől a perctől kezdve pedig valami megmagyarázhatatlan módon beivódott a köztudatba, hogy a péntek tizenharmadika különösen rossz napnak számít. De vajon tényleg ekkor született a legféltettebb dátum legendája, vagy régebbi gyökerek táplálják a babonát?
Lovagok, királyok és egy átkos péntek
Amikor a francia uralkodó, IV. Fülöp király úgy döntött, hogy egyetlen éjszaka alatt felszámolja a templomos lovagokat, sokkal többről volt szó, mint egyszerű hatalmi vetélkedésről. A templomosok ugyanis nem csak katonák voltak, hanem egész Európa egyik legbefolyásosabb pénzügyi hatalma is. Valójában bankárként is működtek, hiteleket nyújtottak királyoknak, sőt, Fülöp király maga is adósuk volt. A király azonban nem szívesen fizetett vissza senkinek, így kitalált egy tervet: rájuk sütötte az eretnekség, bálványimádás és egyéb kényelmetlen vádakat, aztán lefoglalta vagyonukat. Az egész akció október 13-án, pénteken kezdődött, és ezzel beírta magát a történelembe.
A legenda szerint Jacques de Molay, a rend nagymestere, mielőtt a máglyán kivégezték volna, megátkozta a királyt és a pápát is. Mindketten azon az éven belül meghaltak. Persze történészek vitatják, mennyire pontosak a részletek, de tény, hogy mindketten tényleg rövid időn belül elhunytak. Az emberek fantáziája pedig rögtön kapott az ügyön: az átok, a pénteki kivégzés, a tizenhármas szám mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy ez a dátum különleges, sötét fényt kapott. Vajon ez a konkrét nap indította el a babonát, vagy csak ráerősített valamire, ami már régebb óta ott húzódott az emberek tudatában?
A tizenhármas szám régi terhe
Valójában a tizenhármas számmal kapcsolatos félelem sokkal régebbi, mint a templomosok tragédiája. A keresztény hagyományban az utolsó vacsora jelenetéhez kapcsolódik: tizenhárman ültek az asztalnál, amikor Jézus bejelentette, hogy valaki el fogja árulni őt. Az árulónak, Júdásnak éppen a tizenharmadik helye volt, és emiatt sok kultúrában mélyen gyökerezik az a hit, hogy tizenhárman soha ne vacsorázzanak együtt. De még ennél is régebbről származik egy viking mítosz, amelyben tizenkét isten lakomázott Valhallában, amikor megérkezett egy tizenharmoncadik, hívatlan vendég: Loki, a gonoszság istene. Az ő érkezése tragédiához vezetett, Balder halálához, és egész Skandináviát gyászba borította.
A péntek önmagában sem volt soha túl népszerű nap. A keresztény hitvilágban Jézus pénteken halt meg a kereszten, így ez a nap régóta a szomorúság és a halál napja volt. A középkorban Angliában kifejezetten péntekre időzítették a kivégzéseket, tovább mélyítve azt a közhangulatot, hogy ez a hét vége valahogy szerencsétlen. Amikor aztán a tizenhármas szám és a péntek összetalálkozott, született egy kulturális koktél, amely több mint hétszáz éve rettegést ébreszt emberek millióiban. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki komolyan veszi, de aki egyszer már bedőlt ennek a gondolatnak, annak nehéz megszabadulni tőle.
Babona vagy valóság?
Meglepő módon a tizenhármas szám nem minden kultúrában rossz hírű. Az ókori Egyiptomban vagy a hagyományos kínai gondolkodásban éppen szerencsés számnak számított. Az Egyesült Államokban azonban, ahol az európai keresztény kultúra hatása erőteljes volt, gyorsan gyökeret vert a babona. Érdekes adalék, hogy Benjamin Franklin, az egyik amerikai alapító atya kifejezetten imádta a számokat, és a tizenhármas listát állított össze azokról az erényekről, amelyekre törekedni szeretett volna. Franklin tehát nem igazán volt babonás, viszont sok későbbi politikus és közszereplő annál inkább.
Érdemes megemlíteni, hogy egy kaliforniai fóbiaközpont becslései szerint tizenhét és huszonegymillió közé tehető azoknak az amerikaiaknak a száma, akik kifejezetten félnek a péntek tizenharmadikától. Egyesek emiatt nem mennek dolgozni, nem utaznak, nem hoznak fontos döntéseket ezen a napon. Vannak épületek, ahol nincs tizenharmadik emelet, légitársaságok, amelyek nem használnak tizenharmadik üléssor számot. Mindez azt mutatja, hogy bár a modern tudományos világ hajlamos legyinteni a babonákra, a kollektív félelem mélyen gyökerezik a társadalomban, és igencsak komoly hatással van az emberek viselkedésére.
Történelmi tragédiák és utólagos összefüggések
Vannak persze konkrét történelmi események is, amelyek péntek tizenharmadikán történtek, és ezt később úgy értelmezték, mintha valamiféle átok erősítené a dátum rossz hírét. Például az azték birodalom fővárosa éppen egy ilyen napon esett el a spanyol hódítók előtt, vagy a második világháborúban is esett bombázás Londonra ezen a napon. Azonban itt érdemes óvatosnak lenni: a történelem folyamán rengeteg tragédia történt, és ha elég sokáig keressük, minden nap találhatunk szörnyűséget. Az emberi agy rendkívül ügyes abban, hogy mintákat találjon ott is, ahol nincs valódi kapcsolat, és utólag bármelyik tragédiához hozzárendelhetünk egy rossz előjelet vagy baljós dátumot.
Mégis, amikor valaki azt mondja, hogy péntek tizenharmadika van, sokan öntudatlanul is összeszorítják magukat egy kicsit. Ez már nem feltétlenül babona, hanem pszichológia. A kollektív emlékezet, a kulturális narratívák, a gyerekkori mesék mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy adott nap különleges jelentőséget kapjon. És persze a popkultúra is ráerősít: filmek, könyvek, híradások mind használják ezt a motívumot, tovább erősítve a tudatban, hogy ezen a napon fokozottabban kell figyelni. Így lesz egy középkori hatalmi játszmából, egy ősi számszimbolikából és egy sor véletlenből egy olyan kulturális jelenség, amely több mint hétszáz év után is él és virul.
