Balázs épp egy képzeletbeli dobfelszerelésen játszott a Mesefa alatt.
Bumm-csatt-dirr-durr!
– Mesefa! – kiáltott fel. – Ma ne altass el! Valami olyat mesélj, amitől táncolni támad kedvem!
A Mesefa lombja nem csak susogott, hanem szinte megremegett a nevetéstől. Egy fényes, smaragdzöld levél pottyant egyenesen Balázs orrára.
– Akkor kapaszkodj meg, Balázs! – morajlott vidáman a fa. – Mert most egy igazán kutyafuttában készült kaland következik!
Egy sárga ház udvarán, ahol a fű mindig egy kicsit kócos volt, épp egy hatalmas esemény kezdődött.
A Kutyolimpia!
Brúnó papa, a hatalmas bernáthegyi, a startpisztolyt helyettesítette egy akkorát tüsszentve, hogy még a napraforgók is megremegtek.
HAPCI!
Luna mama, mint egy igazi edző, sípot tartott a szájában.
VÍÍÍ–VÍÍÍ!
A startvonalnál két izgatott szőrgombóc toporgott.
Zsömle, aki olyan gyors volt, hogy néha még a kanyarokat is elfelejtette.
És Paca, aki kisebb volt ugyan, de ha észről volt szó, igazi kutya-zseni volt.
– Vigyázz… kész… VAU! – kiáltotta Luna mama.
1. futam – A Szuper-Szlalom!
Zsömle úgy lőtt ki, mint egy szőrös puskagolyó.
– Vihuuuu!
Elszáguldott a locsolókanna mellett, átugrott egy kerti törpén, majd bevette a kanyart…
CSÚÚÚSZ!
Egyenesen belecsúszott egy sáros pocsolyába.
– Hoppá! – prüszkölte.
Paca közben nem rohant, hanem ügyesen cikázott. Jobbra-balra kerülgette a virágcserepeket, mintha kis gumilabda pattogna.
– Elkaplak, Zsömle! – vakkantotta.
És HUPP! – már bent is volt a célban.
Állás: 1 : 0 Pacának!
2. futam – A Repülő Labda Rejtélye
Brúnó papa elővett egy csúcs-szuper, extra-pattogós gumilabdát.
– Aki elkapja a levegőben, az a hős! – mondta mély hangján.
Eldobta a labdát.
A labda pattant egyet…
Patt!
Még egyet…
Patt!
Aztán nagy ívben visszapattant a kert közepe felé.
Zsömle hatalmas ugrással vetette magát utána.
– ELKAPTAM!
De csak egy gyanútlan lepkét sikerült elcsípnie.
Paca viszont figyelmesen nézte, merre repül a labda. Odasétált a diófa alá, kinyitotta a száját, és…
PLOPP!
A labda egyenesen belepottyant.
– Ez igen! – álmélkodott Luna mama.
Állás: 2 : 0 Pacának!
3. futam – A Nagy Kibékülés és a Csapatmunka
Zsömle leült a fűbe, és kicsit duzzogva csóválta a farkát.
– Ez nem ér! – mondta. – Én vagyok a leggyorsabb, mégis mindig veszítek!
Paca épp válaszolni akart, amikor furcsa hang hallatszott a kerítés felől.
Miau?
A szomszéd kerítés tetején egy apró kiscica egyensúlyozott, és láthatóan nem tudott lejönni.
A verseny egy pillanat alatt feledésbe merült.
– Segítenünk kell! – mondta Luna mama.
A kutyacsalád azonnal akcióba lendült.
– Zsömle, te vagy a legerősebb! Tartsd a hátad! – mondta Paca.
– Paca, te vagy a legkönnyebb! Mássz fel rá! – szólt Luna mama.
Zsömle odasétált a kerítés alá, és erősen megállt, mint egy kis asztalka.
Paca felpattant a hátára, óvatosan elérte a cicát, és finoman a fogaival megfogta a nyakán a bundát.
Zsupsz!
Már lent is voltak.
A kiscica boldogan nyávogott.
Brúnó papa büszkén nézett a két kölyökre.
– Na, ki nyert? – kérdezte Luna mama mosolyogva.
Zsömle és Paca egymásra néztek.
Zsömle finoman meglökte Pacát az orrával.
Aztán egyszerre mondták:
– A Kutyacsapat!
A következő pillanatban hatalmas örömtánc kezdődött.
Ugráltak, kergetőztek, nevettek.
Közben a locsoló is bekapcsolt.
Sss-sss-sss!
Mindenki vizes lett.
Mindenki sáros lett.
De mindenki hangosan nevetett.
A Mesefa levele Balázs kezében lassan vibrálni kezdett, majd elcsendesedett.
Balázs felugrott.
– Én is kutyus akarok lenni! – kiáltotta.
És már szaladt is a ház felé, közben ugatva:
– Vau-vau!
A Mesefa pedig elégedetten rázta meg az ágait.
A levelek halkan susogtak a szélben.
Mintha ezt mondták volna:
„A családban nem az a fontos, ki a leggyorsabb.
Hanem az, hogy együtt fussatok.”
