Cicák

2024.04.23.

Mici, Tökmag és Bolyhos a menedékhelyen összebújva ülnek, szemükben a múlt sötét árnyai. A tűz pusztítása után találtak ide, és most a bizonytalanság és veszteség terhe nyomja lelküket. A menedékhely idegen emberei kedvességgel fogadták őket, és ez a kis fény a sötétség közepette reménysugarat nyújt nekik.

De a hegek még mindig ott vannak. A tűz emlékei, amelyek megégették a bundájukat és a lelküket, nem hagyják őket nyugodni. Mici néha még éjszaka is felriad, a lángok és a füst szörnyű képei kísértik. Tökmag a homokban ás, mintha próbálná eltemetni a rémálmokat. Bolyhos pedig a napfényben hever, szemeit lehunyva, mintha a múltat próbálná elfelejteni.

A játszótér, egy oázis a szenvedés közepette, de a háború sebei mélyek. Mici, Tökmag és Bolyhos továbbra is egymásra támaszkodnak, és a kedvesség és remény sugarai segítenek nekik túlélni a sötétséget. Talán egyszer a hegek is halványulnak, de az emlékek sosem múlnak el teljesen.

Hasonló cikkek

Egy kép, egy történet – 2025.09.18.

A nap lassan elbújt a szavanna horizontján, és a táj aranyból, narancsból és bíborból szőtt palástot öltött magára. A folyóparton Liana, az oroszlánlány ült mozdulatlanul. A szél finoman ringatta a magas fűszálakat, a madarak utolsó kört írták az égre, és

Tovább olvasom »

Egy kép, egy történet – 2025.09.17.

Egy hófödte faluban, ahol a házak kéményeiből füst szállt az égre, élt egy kislány, aki különösen szerette a csodákat. Nem a nagy, hangos varázslatokat, hanem azokat, amiket csak a szív vesz észre. Egy téli napon a kert szélén, a hó

Tovább olvasom »