A macska és a pillangó találkozása a játék és az ámulat pillanata, melyben az élet szépsége rejtőzik.
Egy szellős, zizegős délután Balázs a Mesefa alatt heverészett. Kezében egy botot forgatott, amiből egy pillangót akart faragni – vagy hajót… vagy talán egy fűnyíró űrsiklót. De aztán inkább csak letette. Nem volt kedve befejezni. „Nem is biztos, hogy tudnám”
Ismerős érzés, ugye? Csak egy pillanatra akartál belenézni a galériába. Eredetileg valami mást kerestél – egy régi dokumentumot, egy emlékeztetőt talán. Aztán belebotlasz abba a képfájlba. Tudod, melyik. Ahol még más volt az idő. A hajad, a ruhád, a tekinteted.
„A Láng, amely emlékeztetett” Valahol az idő és a tér peremén, ahol a világok nem érnek össze, de már majdnem találkoznak, állt egy kis kunyhó. A kunyhó belsejében csak egyetlen tárgy volt: egy körmandalára helyezett mécses, amely szüntelenül égett. Nem
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency
