Egy nyári délutánon a vidéki kertben állt egy régi, kőből épített kút. Mellette egy vizes kutyus, egy vidám labrador, aki éppen megédesítette a forró napot. Ahogy kiszaladt a kertbe, a kút felé rohant, és beleugrott a friss, hideg vízbe. A boldogságtól úgy rázta a fejét, hogy a vízcseppek mindenfelé repültek, mint tündérmesékben a csillagszórók. A kutyus boldog volt, és a kút vize csillogott a napsütésben, mintha maga is mosolygott volna.
Egy kép, egy történet – A Kék Forrás és a csend hangja
A hegyek ölelésében, ahol a köd reggelente lágyan simogatja a fenyők ágait, élt egy aprócska forrás. Tiszta volt, friss és bátortalan. A víz halkan csordogált, mint egy félénk dallam, amit még senki sem hallott. A környező patakok hangosan zúgtak, vízesések
