A lány haja szélben lobog, arcán a szenvedély és a zene összetalálkozik. A járdán siető emberek nem veszik észre, hogy a lány hegedűjének hangjai színes fénnyé válnak és a levegőben, kavargó festékfoltokká alakulnak. A lány szeme ragyog, és mintha a város minden titkát ismerné. A homályban a háttérben egy magányos férfi áll, aki figyeli a lányt. Talán ő is hallja a hegedű zenéjét, vagy csak a város zajától menekül. A kép tele van ellentétekkel: a zaj és a csend, a sötétség és a színek, a magány és a tömeg. A lány hegedűje varázslatosan szól, és a város szíve lüktet vele együtt.
Miért vagyunk hajlamosak beszélgetni az AI-val úgy, mintha ember lenne?
Antropomorfizálás, technológia és érzelmek találkozása Képzeld el: este hazamész, megnyitod a laptopod, és beírsz egy kérdést egy mesterséges intelligenciának. Visszaköszön, válaszol, talán még meg is lep valamivel. És azon kapod magad, hogy nem csak információt kérsz tőle, hanem beszélgetsz vele
