A lány haja szélben lobog, arcán a szenvedély és a zene összetalálkozik. A járdán siető emberek nem veszik észre, hogy a lány hegedűjének hangjai színes fénnyé válnak és a levegőben, kavargó festékfoltokká alakulnak. A lány szeme ragyog, és mintha a város minden titkát ismerné. A homályban a háttérben egy magányos férfi áll, aki figyeli a lányt. Talán ő is hallja a hegedű zenéjét, vagy csak a város zajától menekül. A kép tele van ellentétekkel: a zaj és a csend, a sötétség és a színek, a magány és a tömeg. A lány hegedűje varázslatosan szól, és a város szíve lüktet vele együtt.
Egy kép, egy történet – 2025.10.13.
Volt egyszer egy fiú, akit Elian-nak hívtak, és aki a Sivatag Peremén élt, ahol a homok találkozott az éggel. Elian nem volt különleges – legalábbis ő így gondolta. De volt valami, amit senki más nem tudott: amikor beszélt, a szavai
