Egy napsütéses nyári délutánon a kis Emma izgatott volt. Édesanyja új, élénkpiros rúzsa ott hevert az előszobában, és Emma kíváncsiságát azonnal felkeltette. A kislány vidám mosollyal a kezébe vette a rúzst, majd szaladva indult az udvarra, ahol apukája sötétkék autója parkolt.
Ahogy a napsugarak megcsillantak az autó fényes felületén, Emma fejében megszületett egy szeretetteljes ötlet. Az apukáját nagyon szerette, és gondolta, hogy meglepi egy különleges üzenettel. Óvatosan közel lépett az autóhoz, és a kis kezében tartott rúzzsal nagy, ügyetlen betűkkel írta fel az oldalára: „Szeretlek APA”.
Az üzenet elkészülte után hátralépett, és elégedetten szemlélte művét. Szíve tele volt büszkeséggel és boldogsággal, ahogy elképzelte apukája mosolygó arcát, amikor meglátja az üzenetet. Emma úgy érezte, hogy ez a legjobb módja annak, hogy kimutassa szeretetét.
Amikor apukája hazaért, először meglepődött a látványon, de amint meglátta Emma csillogó szemeit és boldog mosolyát, minden haragja elszállt. Megölelte a kislányát, és nevetve mondta: „Emma, ez igazán különleges ajándék, de legközelebb talán találunk valami más módszert arra, hogy kifejezd a szeretetedet.”
Emma boldogan bújt apukája karjába, tudva, hogy bár egy kicsit rendetlen volt az üzenet, a szeretetét sikerült átadnia. Az autót később kitakarították, de az a pillanat örökre megmaradt mindkettőjük szívében.
