Egyszer volt, hol nem volt, egy nagy, tiszta tóban élt egy kis hal, akit Petyának hívtak. Petya kicsi volt és félénk, de rendkívül kíváncsi és szeretett új dolgokat felfedezni. A tóban sokféle hal és vízi élőlény élt, mindegyik különleges volt a maga módján. Petya mindig arról álmodott, hogy egyszer bejárja az egész tavat és megismeri minden zugát.
Egy nap Balázs a Mesefa alatt ült és a kis könyvet olvasgatta, amikor a könyv varázslatos fénye körülölelte, és a mesélő hang elkezdte Petya történetét:
„Petya egy nap elhatározta, hogy elindul és felfedezi a tó legmélyebb részeit is. Útja során találkozott egy bölcs teknőssel, aki azt tanácsolta neki, hogy ne siesse el a dolgokat, és figyeljen oda minden apró részletre. Petya megfogadta a tanácsot, és lassan, óvatosan haladt tovább. Ahogy egyre mélyebbre merült, felfedezett egy varázslatos barlangot, tele színes korallokkal és csillogó kövekkel.
A barlang bejáratánál azonban egy nagy hal állta útját, aki azt mondta neki, hogy csak akkor mehet tovább, ha megold egy rejtvényt. A rejtvény egyszerű volt, de Petya figyelmet és türelmet igényelt. Petya sikeresen megfejtette a rejtvényt, és a nagy hal megengedte neki, hogy belépjen a barlangba.
Ahogy Petya belépett, csodálatos látvány tárult elé: a barlang közepén egy varázslatos forrás fakadt, amely kristálytiszta vizet adott. Petya megértette, hogy a türelem és a figyelem mennyire fontosak, és hogy a legnagyobb kincseket néha a legváratlanabb helyeken találjuk meg.
Balázs, aki minden este visszatért a Mesefához, hogy hallgassa a varázslatos történeteket, sokat tanult Petya történetéből. Megértette, hogy a kíváncsiság és a türelem segíthetnek felfedezni a világ csodáit. Minden este egyre több dolgot tanult a szeretetről, a bátorságról és az együttérzésről.
Így éltek tovább Balázs és a falu lakói, a Mesefa varázslatos történetei által gazdagodva. És ha arra jársz, talán te is meghallhatod a Mesefa varázslatos suttogását.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!