Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi mókus, akit Csillának hívtak. Csilla mindig szeretett kalandozni és felfedezni az erdő legeldugottabb zugait. Egy nap, amikor Balázs a Mesefa alatt ült és a varázslatos könyvből Csilla történetét hallgatta, a könyv fénye körülölelte és a mesélő hang így szólt:
„Csilla egy nap egy régi, poros térképet talált egy üreges fában. A térkép egy elrejtett kincshez vezetett, amelyet még soha senki nem talált meg. Csilla elhatározta, hogy megkeresi a kincset. Útja során sok akadállyal találkozott, de minden egyes nehézség csak még elszántabbá tette.
Az út során Csilla találkozott egy szelíd borzzal, aki segített neki átkelni egy mély patakon. Majd egy bölcs baglyot talált, aki megmutatta neki a helyes irányt a sűrű erdőben. Végül, amikor már azt hitte, hogy feladja, egy barátságos szarvasbika vezette el a kincs rejtekhelyéhez.
A kincs egy csodálatos láda volt, tele régi könyvekkel és varázslatos tárgyakkal, amelyek az erdő ősi bölcsességét őrizték. Csilla megértette, hogy az igazi kincs nem a ládában volt, hanem az út során szerzett barátokban és a kalandban, amelyen keresztülment.
Balázs sokat tanult Csilla történetéből. Megértette, hogy a kíváncsiság és a kitartás mindig meghozza gyümölcsét, és hogy a barátság és az együttműködés a legnagyobb kincs. Minden este egyre több dolgot tanult a szeretetről, a bátorságról és az együttérzésről.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!