Egyszer volt, hol nem volt, egy távoli univerzumban létezett egy varázslatos sziget, ahol az ég mindig éjszakai csillagokkal volt borítva. A sziget közepén állt egy hatalmas, csillogó arany szív alakú szobor, amelyet egy végtelen szimbólum ölelt körül. Ez a szimbólum ragyogott, mintha magában hordozná az univerzum minden szeretetét és boldogságát.
A sziget lakói úgy hitték, hogy ez a szobor egy ősi istennő ajándéka, aki a szeretet és az örökkévalóság megtestesítője volt. Minden éjjel, amikor a csillagok fénye a legerősebb volt, az arany szív és a végtelen szimbólum együtt ragyogott, mint egy világítótorony, amely reményt és békét sugárzott az egész szigetre.
A legenda szerint, aki a szobor előtt kívánt, annak a szíve vágyai valóra váltak. Egy napon egy fiatal pár, akik mélyen szerették egymást, eljöttek a szigetre, hogy megfogadják örök szerelmüket a szobor előtt. Miközben kéz a kézben álltak az arany szív előtt, a szimbólum fénye még erősebbé vált, és úgy tűnt, mintha a csillagok is közelebb húzódtak volna hozzájuk, mintha áldásukat adnák rájuk.
Azóta a szigetet az örök szerelem helyszíneként ismerik, ahol a csillagok fénye és az arany szív végtelen szimbóluma örökre emlékeztet mindenkit arra, hogy a szeretet és a boldogság mindig megtalálható, ha hiszünk benne és követjük a szívünket.
