Egy esős délutánon, amikor az ég szürke fátyla borította be a várost, Anna a szobája mélyén ült, egy régi, kopott iskolai jegyzetfüzet fölé hajolva. Az íróasztalán elhelyezkedő lámpa meleg fénye megvilágította a papírlapokat, melyek teli voltak régi rajzokkal és firkákkal.
Anna mindig is szeretett rajzolni. Az iskolai füzetének lapjai tele voltak ceruzarajzokkal, különböző lények és fantáziavilágok születtek meg keze által. Azon a délutánon azonban valami különleges történt. Ahogy ceruzájával egy gyönyörű színes pillangót kezdett rajzolni, a vonalak szinte életre keltek az ujjai alatt.
A pillangó szárnyai aprólékosan kidolgozottak voltak, a minták és színek csodálatos harmóniában álltak össze. Anna annyira belemerült a rajzolásba, hogy szinte észre sem vette, ahogy a jegyzetfüzet lapjai mintha megmozdultak volna. Ahogy az utolsó vonásokat is megrajzolta, a pillangó szárnyai lassan megremegtek, majd kiszabadultak a papír fogságából.
Anna ámulattal nézte, ahogy a pillangó finoman kiröppent a füzetből, mintha mindig is élő lény lett volna. Azonban a varázslat itt még nem ért véget. A füzet közepéből egy hatalmas, gyönyörű sárkány kezdett előtörni, körülötte apró szélörvény és rengeteg pillangó. A sárkány pikkelyei és hatalmas szárnyai részletesen megrajzolva, szinte fénylettek a lámpa meleg fényében.
Anna nem hitt a szemének. A sárkány lassan felemelkedett a füzet lapjairól, és körülnézett a szobában, mintha felfedezné új világát. A pillangók továbbra is köröztek körülötte, mintha ők is részesei lennének a varázslatnak.
Ez a különleges délután örökre megváltoztatta Anna életét. Rájött, hogy rajzaival képes életre kelteni a fantáziáját, és ettől a naptól kezdve minden egyes vonás újabb és újabb varázslatot rejtett magában. A régi iskolai jegyzetfüzet többé nem csak egyszerű papírlapok gyűjteménye volt, hanem egy kapu a csodák világába.
