Egyszer volt, hol nem volt, egy mély, sűrű erdő közepén élt egy gorilla, akit egyszerűen csak „Tóbiásnak” hívtak. Tóbiás nem volt olyan, mint a többi gorilla a dzsungelben. Míg a többiek komolyak és céltudatosak voltak, ő mindig egy kicsit másképp állt a dolgokhoz. Talán a rendetlen, kócos haja tette, vagy a folytonos, komikus arckifejezése, de Tóbiás mindig bajba keveredett.
Egy napon Tóbiás úgy döntött, hogy felfedezi a dzsungel egy távolabbi, sűrűn benőtt részét, ahol még soha nem járt. Ahogy áthatolt a vastag növényzeten, egyszer csak belebotlott valamibe. Hirtelen egy fura érzés fogta el, mintha valaki vagy valami figyelné. Szemeit nagyra nyitotta, fejét zavartan forgatta, és érezte, hogy minden bokor, minden fa árnyékában veszély leselkedik rá. De akármerre nézett, nem látott semmit, csak a sűrű, ködös erdőt maga körül.
Tóbiás ettől annyira zavarba jött, hogy a feje tetejére állt a gondolkodása. „Mi lehet ez a fura érzés?” – morfondírozott magában. Próbált visszaemlékezni, hogy hova tette az utolsó banánt, de a gondolatai minduntalan visszatértek a sűrű növényzetre és a fura érzésre. Ahogy próbált kikászálódni a dzsungel kusza indái közül, hirtelen kikandikált a növényzetből, éppen csak a fejét és a vállait emelve ki a sűrűségből.
Az arca most egészen mulatságos látványt nyújtott, ahogy zavarodottan meredt előre a ködös erdőbe. Vajon tényleg volt ott valami, vagy csak a képzelete játszott vele? A többi állat, aki meglátta őt ebben a helyzetben, csak nevetett. A madarak csiripeltek, a majmok kacagtak, még az apró rágcsálók is kuncogtak a fűben. Tóbiás egyre csak forgatta a fejét, de minden egyes forgatással a haja egyre kócosabb lett, és az arckifejezése is egyre zavarodottabbá vált.
Végül, miután mindenki jót mulatott rajta, Tóbiás is rájött, hogy talán nem is olyan rossz, ha a gorilla néha elbizonytalanodik. Sőt, talán éppen ez teszi őt különlegessé a dzsungel többi lakója között. Így hát visszabújt a növények közé, és elhatározta, hogy legközelebb is felfedez valami újat – még ha ismét elveszti is közben a banánját.
És így történt, hogy Tóbiás, a kócos gorilla, a dzsungel legmulatságosabb és legkedveltebb lakójává vált. Mert bárhova is ment, a dzsungel minden sarkából vidámság és nevetés kísérte útját.
