Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis pillangó, akit Szellőnek hívtak. Szellő különleges volt, mert a szárnyainak minden suhogása lágy szellőt hozott magával. Egy nap azonban észrevette, hogy a szél elhagyta az erdőt, és a levelek mozdulatlanul álltak a fákon. Az erdő lakói aggódtak, hogy mi történt a széllel, és Szellő elhatározta, hogy megkeresi a választ.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Szellő történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Szellő elindult, hogy visszahozza a szelet az erdőbe. Útja során sok különleges állattal találkozott, akik segítettek neki a küldetésében. Az első barátja egy kedves méhecske volt, akit Züminak hívtak. Zümi elmesélte neki, hogy a szelet egy varázslatos hegycsúcs őrzi, amely messze az erdőn túl található.
Ahogy továbbhaladt, Szellő találkozott egy gyors nyúllal, akit Ugrifülesnek hívtak. Ugrifüles segített Szellőnek megtalálni a hegyhez vezető ösvényt, és elmesélte neki, hogy a szél csak akkor tér vissza, ha valaki tiszta szívvel kéri meg rá.
Útközben Szellő találkozott egy bölcs bagollyal is, akit Hópehelynek hívtak. Hópehely elmondta neki, hogy a varázslatos szél egy ősi tölgyfa ágai között rejtőzik, és csak akkor kel életre, ha valaki szívből jövő dallamot énekel. Hópehely segített Szellőnek megtalálni a helyes ösvényt, és együtt énekeltek a fa előtt.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Szellő megtalálta a varázslatos hegycsúcsot. Amikor Szellő szívből jövő kívánságát elmondta, a szél újra megmozdult, és visszatért az erdőbe, életet adva a fáknak és virágoknak. Az erdő lakói mind csodálták Szellő bátorságát és kitartását.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megértette, hogy néha a legnagyobb erők is a leglágyabb szárnyak mögött rejtőznek. Szellő története megtanította neki, hogy a bátorság és a szívből jövő szeretet képes visszahozni a világba a legnagyobb csodákat.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!