Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis medve, akit Mázlinak hívtak. Mázli nagyon szerette a mézet, és egész napját azzal töltötte, hogy finom mézeket keresett az erdő mélyén. Egy nap azonban különös dolog történt: a méhek hirtelen eltűntek, és a mézesedények kiürültek. Az erdő lakói aggódtak, hogy mi történt a mézzel, és Mázli elhatározta, hogy kideríti a rejtélyt.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Mázli történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Mázli elindult, hogy megtalálja a méhek titkos kamráját, ahol a mézet őrzik. Útja során sok különleges állattal találkozott, akik segítettek neki a keresésben. Az első barátja egy bölcs bagoly volt, akit Holdszemnek hívtak. Holdszem elmesélte neki, hogy a méhek egy titkos helyre vonultak, ahol különleges mézet készítenek, de ezt a helyet csak a legbátrabbak találhatják meg.
Ahogy továbbhaladt, Mázli találkozott egy fürge mókussal, akit Csúszkának hívtak. Csúszka segített Mázlinak megtalálni a mézeskamrához vezető nyomokat, és elmesélte neki, hogy a kamra csak akkor nyílik ki, ha valaki tiszta szívvel közeledik hozzá.
Útközben Mázli találkozott egy kedves teknőssel is, akit Csillagnak hívtak. Csillag elmondta neki, hogy a varázslatos mézeskamra egy ősi fa gyökerei között rejtőzik, és csak akkor tárul fel, ha valaki szívből jövő kívánságot mond a fa alatt. Csillag segített Mázlinak megtalálni a helyes ösvényt, és együtt indultak el a fa felé.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Mázli megtalálta a varázslatos mézeskamrát. Amikor Mázli szívből jövő kívánságát elmondta, a kamra felnyílt, és tele volt a legfinomabb mézzel, amit az erdő valaha látott. Az erdő lakói mind csodálták Mázli bátorságát és kitartását.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megértette, hogy a legnagyobb kincsek gyakran rejtve vannak, de mindig megtalálhatók, ha tiszta szívvel keresünk. Mázli története megtanította neki, hogy az igazi gazdagság a szeretetben és a barátságban rejlik.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!