Egyszer volt, hol nem volt, élt egy fürge kis bogár, akit Fényesnek hívtak. Fényes imádta a napfényt, és egész nap a virágok között repkedett, hogy megcsodálja a napsugarak táncát a leveleken. Egy nap azonban különös dolog történt: az erdő legfényesebb virága, a napvirág, hirtelen elhervadt, és az erdőt homály borította be. Az állatok aggódtak, mert a napvirág nélkül az erdő elveszítette varázslatos fényét. Fényes elhatározta, hogy megkeresi a napvirág titkát, és visszahozza az erdőbe a fényt.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Fényes történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Fényes elindult, hogy megtalálja a napvirág erejét. Útja során különleges állatokkal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy bölcs szarvas volt, akit Csillánynak hívtak. Csillány elmesélte neki, hogy a napvirág erejét egy titkos rét őrzi, de csak azok találhatják meg, akik tiszta szívvel keresik.
Ahogy továbbhaladt, Fényes találkozott egy gyors kis hangyával, akit Szorgosnak hívtak. Szorgos segített neki megtalálni a réthez vezető ösvényt, és elmondta neki, hogy a virág csak akkor tér vissza, ha valaki szívből jövő kívánságot mond a rét közepén.
Útközben Fényes találkozott egy vidám katicával, akit Pöttyösnek hívtak. Pöttyös elmondta neki, hogy a napvirág egy ősi fa árnyékában rejlik, és csak akkor válik láthatóvá, ha valaki igazán hisz a jószívűség erejében. Együtt indultak el, hogy megtalálják a napvirágot, és visszahozzák a fényt az erdőbe.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Fényes megtalálta a napvirágot. Amikor Fényes szívből jövő kívánságát elmondta, a virág újra kivirágzott, és a fény visszatért az erdőbe. Az állatok mind csodálták Fényes bátorságát és eltökéltségét.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megértette, hogy a legnagyobb fények a szívünkben rejlenek. Fényes története megtanította neki, hogy a tiszta szív és a jószándék mindig visszahozza a fényt a világba.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
