Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis teknős, akit Villámnak hívtak, mert bár lassan mozgott, a szíve annál gyorsabban vert, ha kalandról volt szó. Egy éjszaka különös jelenség történt: az égen megjelent egy hullócsillag, és azt mondták, hogy aki elsőként találja meg a csillag becsapódásának helyét, az teljesíthet egy kívánságot. Az erdő lakói izgatottak lettek, de Villám volt az, aki elhatározta, hogy megkeresi a hullócsillagot, és megteszi a kívánságát.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Villám történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Villám elindult, hogy megtalálja a hullócsillagot. Útja során különleges állatokkal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy fürge szarvas volt, akit Csillánynak hívtak. Csillány elmesélte neki, hogy a csillag egy rejtett rétre zuhant, de csak azok találhatják meg, akik szívből jövő vággyal közelednek hozzá.
Ahogy továbbhaladt, Villám találkozott egy bölcs vakonddal, akit Földinek hívtak. Földi segített neki megtalálni a réthez vezető utat, és elmondta, hogy a csillag csak akkor válik láthatóvá, ha valaki tiszta szívvel közeledik.
Útközben Villám találkozott egy kedves kis katicával, akit Pöttyösnek hívtak. Pöttyös elmesélte neki, hogy a hullócsillag fénye csak akkor ragyog fel újra, ha valaki őszinte kívánságot mond a csillag előtt. Együtt indultak el, hogy megtalálják a csillagot.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Villám megtalálta a hullócsillagot a rejtett réten. Amikor Villám szívből jövő kívánságát elmondta, a csillag felragyogott, és az erdőt újra fénybe borította. Az állatok mind csodálták Villám bátorságát és eltökéltségét.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megértette, hogy a legnagyobb kívánságok akkor válnak valóra, ha tiszta szívvel és őszinte szándékkal kívánunk. Villám története megtanította neki, hogy a legnagyobb csodák a szívben születnek.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
