Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis sün, akit Tüskésnek hívtak. Tüskés nagyon szerette felfedezni az erdő titkos ösvényeit, és mindig kalandokra vágyott. Egy napon különös dolgot hallott: létezik egy varázslatos patak, amelynek vize ezüstként ragyog az éjszakai holdfényben. Azt mondták, hogy aki megtalálja ezt a patakot, az teljesíthet egy titkos kívánságot. Tüskés elhatározta, hogy felkutatja az ezüstfény patakot, és felfedezi annak varázsát.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Tüskés történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Tüskés elindult, hogy megtalálja az ezüstfény patakot. Útja során sok baráttal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy bölcs bagly volt, akit Holdszemnek hívtak. Holdszem elmesélte neki, hogy a patak egy titkos rét mélyén rejtőzik, és csak akkor válik láthatóvá, ha valaki szívből jövő kívánsággal keresi.
Ahogy továbbhaladt, Tüskés találkozott egy gyors kis tücsökkel, akit Zengének hívtak. Zenge segített neki megtalálni az ösvényt, amely a réthez vezetett, és elmondta, hogy a patak vize csak akkor kezd el ragyogni, ha valaki igazán hisz a varázsban.
Útközben Tüskés találkozott egy kedves kismadárral, akit Csipinek hívtak. Csipi elmondta, hogy az ezüstfény patak vize olyan tiszta, hogy aki belenéz, megláthatja a legmélyebb vágyait. Együtt indultak el, hogy megtalálják a varázslatos patakot.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Tüskés megtalálta az ezüstfény patakot. Amikor Tüskés szívből jövő kívánságát elmondta a patak mellett, a víz felragyogott, és a patak varázsa beteljesítette a kívánságát. Az állatok mind csodálták Tüskés kíváncsiságát és kitartását.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megtanulta, hogy a legnagyobb csodák a szívünk legmélyebb vágyaiból születnek, és a kíváncsiság és a hit mindig elvezeti az embert a varázslatos dolgokhoz.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
