Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis nyuszi, akit Szökkenőnek hívtak. Szökkenő tele volt energiával, és szerette bebarangolni az erdő legeldugottabb zugait is. Egy nap különös dolog történt: az erdőben elmaradt a tavasz. A fák nem hajtottak ki, a virágok nem nyíltak, és a madarak sem énekeltek. Az állatok aggódva várták, hogy a tavasz visszatérjen, de a meleg napsugarak csak nem akartak megjelenni. Szökkenő elhatározta, hogy megkeresi a tavasz kulcsát, amely elhozza a megújulást az erdőbe.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Szökkenő történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Szökkenő elindult, hogy megtalálja a tavasz kulcsát. Útja során sok különleges állattal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy bölcs szarvas volt, akit Csillánynak hívtak. Csillány elmesélte neki, hogy a kulcs egy titkos barlang mélyén rejtőzik, de csak azok találhatják meg, akik szívből jövő kívánsággal keresik.
Ahogy továbbhaladt, Szökkenő találkozott egy gyors kis hangyával, akit Szorgosnak hívtak. Szorgos segített neki megtalálni a barlanghoz vezető ösvényt, és elmondta, hogy a kulcs csak akkor válik láthatóvá, ha valaki hisz a tavasz erejében.
Útközben Szökkenő találkozott egy vidám katicával, akit Pöttyösnek hívtak. Pöttyös elmesélte neki, hogy a tavasz kulcsát egy varázslatos virág őrzi, és csak akkor nyílik ki, ha valaki tiszta szívű kívánságot mond.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Szökkenő megtalálta a varázslatos barlangot, és ott volt a tavasz kulcsa. Amikor Szökkenő szívből jövő kívánságát elmondta, a kulcs felragyogott, és a tavasz visszatért az erdőbe. Az állatok mind csodálták Szökkenő bátorságát és eltökéltségét.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megértette, hogy a legnagyobb változások a szívből jövő kívánságokból fakadnak. Szökkenő története megtanította neki, hogy a bátorság és a tiszta szándék mindig elhozza a megújulást.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
