Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szorgos kis méhecske, akit Mézi néven ismertek. Mézi egész nap virágról virágra szállt, nektárt gyűjtött, és segített a méhkirálynőnek a kaptárban. Egy nap különös hír járta be az erdőt: mélyen a rét közepén egy varázslatos aranyvirág nőtt, amelynek nektárja különleges erővel bír. Aki megtalálja az aranyvirágot, annak kívánsága valóra válhat. Mézi elhatározta, hogy felkutatja ezt a virágot, hogy segítsen a kaptárának.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Mézi történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Mézi elindult, hogy megtalálja az aranyvirágot, amelyről azt mondták, hogy csak azok láthatják meg, akik tiszta szívvel keresik. Útja során sok állattal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy bölcs bagoly volt, akit Holdszemnek hívtak. Holdszem elmesélte neki, hogy az aranyvirág egy rejtett tisztáson nő, de csak azok találják meg, akik szívből jövő kívánságot hordoznak.
Ahogy továbbhaladt, Mézi találkozott egy fürge nyúllal, akit Szökkenőnek hívtak. Szökkenő segített neki megtalálni az ösvényt a tisztáshoz, és elmondta neki, hogy a virág csak akkor mutatkozik meg, ha valaki igazán hisz a jószívűség és az önzetlenség erejében.
Útközben Mézi találkozott egy kedves katicával, akit Pöttyösnek hívtak. Pöttyös elmesélte neki, hogy az aranyvirág nektárja különleges varázserővel bír, de csak azok kaphatnak belőle, akik másokért tesznek jót. Együtt indultak el, hogy megtalálják a varázslatos virágot.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Mézi megtalálta a tisztást, ahol az aranyvirág felragyogott. Amikor Mézi szívből jövő kívánságát elmondta, a virág kinyílt, és a nektárja elhozta az erdőbe a bőséget. Az állatok mind csodálták Mézi szorgalmát és önzetlenségét.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megértette, hogy a legnagyobb kincsek az önzetlen tettekben rejlenek. Mézi története megtanította neki, hogy a jószívűség mindig meghozza a legnagyobb jutalmat.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!