Egyszer volt, hol nem volt, élt egy színes kis pillangó, akit Szivárványnak hívtak. Szivárvány imádta a virágokat és a napfényt, és mindig a legszebb rétek fölött repült. Egy nap azonban különös dolog történt: a tavasz késlekedett, és a virágok nem nyíltak ki. Az erdő lakói aggódtak, mert a tavasz mindig elhozta a meleg napsugarakat és a virágok illatát. Szivárvány elhatározta, hogy megkeresi a tavasz hírnökét, aki képes visszahozni az életet az erdőbe.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Szivárvány történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
“Szivárvány elindult, hogy megtalálja a tavasz hírnökét. Útja során különleges állatokkal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy bölcs teknős volt, akit Csillagnak hívtak. Csillag elmondta neki, hogy a tavasz hírnöke egy különleges virágban rejlik, és csak azok találhatják meg, akik szívből jövő kívánsággal keresik.
Ahogy továbbhaladt, Szivárvány találkozott egy fürge szöcskével, akit Zöldinek hívtak. Zöldi segített neki megtalálni az ösvényt, amely a réthez vezetett, és elmondta neki, hogy a virág csak akkor kezd el ragyogni, ha valaki igazán hisz a tavasz erejében.
Útközben Szivárvány találkozott egy kedves katicával, akit Pöttyösnek hívtak. Pöttyös elmesélte neki, hogy a tavasz hírnökét rejtő virág csak akkor nyílik ki, ha valaki szívből jövő kívánságot mond.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Szivárvány megtalálta a különleges virágot, amely a tavasz hírnökét rejtette. Amikor Szivárvány szívből jövő kívánságát elmondta, a virág kinyílt, és a tavasz visszatért az erdőbe. Az állatok mind csodálták Szivárvány bátorságát és szívből jövő hitét.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megértette, hogy a tavasz a szívünkben kezdődik. Szivárvány története megtanította neki, hogy a legnagyobb változásokat az igaz hit és a jóság hozza el.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
