„Egy vihar közeledett felénk, a déli óceánokról, hatalmas erejével, sötét fellegeivel. A lég már tele volt az ő energiájával; még az acélos, hideg óceáni levegő is megremegett előtte. A hajó, mint egy parányi pont az óriási, dühöngő óceánon, készült szembenézni ezzel a természet erejével.”
Herman Melville, Moby Dick
Mert a játék nem kor kérdése. Hanem egy döntés, hogy nem csak túlélni, hanem élni akarunk. Gyerekként minden egyszerű volt. Egy bottal varázsolni lehetett, egy kanapéval űrhajózni, és egy pohár málnaszörppel megmenteni a világot. Aztán… felnövünk. Kötelességek, elvárások, számlák. És
Volt egyszer egy tó, amelyet csak azok ismertek, akik elég türelmesek voltak, hogy eltévedjenek. Nem szerepelt térképeken, nem vezetett hozzá aszfaltút – csak egy keskeny ösvény a mezőkön át, amit a vadvirágok minden tavasszal újra és újra benőttek. A tó
Egy forró nyári napon Balázs a Mesefa árnyékában heverészett. A távolból mély motorzúgás hallatszott, ahogy egy nehéz jármű lassan gurult el az utca végén. Balázs felült, és csak ennyit mondott: – Vajon mit cipel? A Mesefa ekkor susogni kezdett, és
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency
