Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis csiga, akit Fénysugárnak hívtak. Fénysugár nem volt gyors, és nem is volt különösebben erős, de minden nap figyelte a napfelkeltét és álmodozott arról, hogy egyszer elérheti a Nap fényét. Egy nap azonban különös hírt hallott: az erdő mélyén van egy rejtett ösvény, amelyet a Nap ösvényének hívnak. Azt mondták, hogy az ösvény elvezet a napfény forrásához, és aki képes végigmenni rajta, az megtalálja a belső fényét.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Fénysugár történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
“Fénysugár elindult, hogy megtalálja a Nap ösvényét. Útja során három próbát kellett kiállnia, amelyek mind más-más képességét tették próbára. Az első próba a türelem próbája volt. Fénysugár találkozott egy gyors kis hangyával, aki azt mondta neki: ‘A Nap ösvénye nem a sebességedtől függ. Csak azok láthatják meg, akik képesek lassan és figyelmesen járni az útjukat.’
Fénysugár lassan haladt tovább, figyelve a legapróbb részletekre, és így eljutott az ösvény egy rejtett szakaszához, ahol a napfény áttört a fák ágai között.
A második próba az elfogadás próbája volt. Fénysugár egy meredek dombon kellett átjusson, amely sokkal nagyobb volt nála. Az ösvény szélén egy bölcs teknős, akit Nyugalomnak hívtak, segített neki megérteni: ‘A Nap ösvénye azoké, akik elfogadják önmagukat, és felismerik, hogy a legnagyobb kihívások nem legyőzhetetlenek, hanem lépésről lépésre megoldhatók.’
Fénysugár lassan felkúszott a dombra, és minden egyes lépéssel közelebb került a napfényhez, megtanulva, hogy néha a legnagyobb kihívások elfogadásában rejlik az erő.
Az utolsó próba az önzetlenség próbája volt. Fénysugár útját egy másik kis csiga keresztezi, aki eltévedt és félt továbbmenni. Fénysugár segített neki visszatérni az ösvényre, még ha ez azt is jelentette, hogy lelassult. Amikor visszatért az ösvényre, a napfény tisztán ragyogott előtte, jelezve, hogy a belső fényt az önzetlenség erejével érte el.
A Nap ösvénye végén Fénysugár megtalálta a fényt, amely egész úton vezette: a türelem, az elfogadás és az önzetlenség ragyogását.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megtanulta, hogy a belső fény, amely mindannyiunkat vezet, a türelmen, az elfogadáson és az önzetlenségen keresztül érhető el, és hogy a legnagyobb csodák gyakran az apró lépésekben rejlenek.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
