Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis tücsök, akit Csengőnek hívtak. Csengő különleges dallammal szólaltatta meg a hegedűjét minden este, hogy a fák, a virágok és az erdő lakói hallgathassák lágy muzsikáját. Egy éjjel azonban különös hangot hallott a Hold felől – mintha a Hold maga hívná őt egy különleges dallammal. A Nagy Bölcs, az öreg bagoly, mesélte, hogy a Holdfény dallama olyan titkos harmóniát rejt, amely csak annak válik hallhatóvá, aki képes megtalálni a Tiszta Szív tisztását az erdő mélyén. Ezen a helyen a Hold fénye a legfényesebben ragyog, és képes a szív mélyén rejlő dallamot is felszínre hozni.
Azon az estén, amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Csengő elhatározta, hogy felkutatja ezt a varázslatos tisztást, hogy meghallja a Holdfény dallamát, és talán egyszer majd új dallamokat tanulhat tőle. Útja során három próbát kellett kiállnia, amelyek mind megmutatták számára, mi az igazi zene.
Az első próba a bátorság próbája volt. Csengő találkozott egy fénysugárral, amely egy mély, sötét erdőbe vezetett. Ahogy beért az erdőbe, minden elcsendesedett, és csak a saját léptei neszét hallotta. Egyszer csak megjelent előtte egy aprócska fény, egy szentjánosbogár, akit Világosnak hívtak. Világos így szólt: ‘A tiszta dallamot csak az hallja, aki képes belépni a csendbe, és meghallani a saját szívének ütemét.’
Csengő halkan, óvatosan lépett tovább, és rájött, hogy a csendben rejtőzik a legszebb dallam alapja.
A második próba az alázat próbája volt. Útközben Csengő találkozott egy öreg fűzfával, akinek ágai lágyan hajladoztak a szélben. A fa megszólította: ‘A legszebb dallamokat a természet adja. Aki hallja a szél suttogását, a levelek halk neszét, az képes lesz valóban játszani a szív dallamait.’
Csengő leült a fűzfa alatt, és hallgatta a szél és a levelek halk táncát, és úgy érezte, mintha a természet is énekelne hozzá.
Az utolsó próba a nagylelkűség próbája volt. Egy tisztásra érve egy fiatal nyuszit talált, aki elvesztette a fészkét, és kétségbeesetten keresett egy biztonságos helyet. Csengő megosztotta vele a meleg takarót, amit a falevelekből készített, és segített neki biztonságba jutni. Mikor a nyuszi megköszönte a segítségét, Csengő szívében egy új dallam szólalt meg, amely a szeretet és az együttérzés dallama volt.
Ahogy továbbhaladt, megérkezett a Tiszta Szív tisztására, ahol a Hold fénye úgy ragyogott, mintha ezer csillag zenélne egyszerre. Csengő elővette hegedűjét, és játszani kezdte a saját dallamát, amelyet az út során tanult. A Holdfény visszhangozta a dallamot, és Csengő megértette, hogy a legszebb zenéket a szívünk mélyéből hozzuk elő.
Csengő története megtanította Balázsnak, hogy a legigazibb dallamok azok, amelyek a szívünkből fakadnak, és hogy az együttérzés, az alázat és a bátorság mindig megnyitja a legmélyebb zene kapuit.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
