Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis sün, akit Süninek hívtak. Süni kicsit félénk volt, és gyakran elbújt az erdő levelei alatt, amikor valami különös zajt hallott. De egy dologra nagyon vágyott: szeretett volna elérni a legmagasabb fák tetején növő, varázslatos csillaggyümölcsöt, amelyről azt mondták, hogy bátorságot és erőt ad annak, aki megkóstolja. Egy nap Süni elhatározta, hogy legyőzi a félelmét, és felmászik a legmagasabb fára, hogy megszerezze a csillaggyümölcsöt.
Azon az estén, amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a varázslatos könyv mesélni kezdte Süni történetét.
„Süni reggel korán útnak indult, és az erdőben hamarosan találkozott egy bátor mókussal, akit Fátyolnak hívtak. Fátyol látta, hogy Süni kissé bizonytalan, és így szólt hozzá: ‘A csillaggyümölcs nem érhető el azok számára, akik nem hisznek magukban. De én megmutatom az első lépést, ha bízol bennem.’
Fátyol megmutatta Süninek az ösvényt, amely a legmagasabb fa tövéhez vezetett. Az első próba a hit próbája volt. Süni szíve hevesen vert, ahogy az első ágra kapaszkodott. Útja során a fa egy-egy ága recsegni-ropogni kezdett, de minden alkalommal, amikor félt, visszaemlékezett Fátyol szavaira, és bátran továbbmászott.
A második próba a türelem próbája volt. Ahogy haladt felfelé, találkozott egy idős harkállyal, akit Kalapácsnak hívtak. Kalapács éppen egy üreget faragott a fában, és így szólt: ‘A csillaggyümölcs nem azoké, akik sietnek. Minden lépést figyelmesen meg kell tenni, és közben tanulni kell az utat.’
Süni lassan, türelmesen haladt, és minden egyes lépésnél egyre biztosabbá vált. Útközben apró virágokat talált a fa ágain, amelyeket óvatosan félretett, hogy mások is élvezhessék a látványt.
A harmadik próba az önzetlenség próbája volt. A fa csúcsán egy kicsi, fáradt madarat talált, aki nem tudott visszarepülni a fészkébe. Süni segített neki felkapaszkodni az egyik magas ágra, és így mondta: ‘A bátorság nem csak önmagunkért van. Azért is kell, hogy másokon segítsünk.’
Végül Süni elérte a fa tetejét, ahol a csillaggyümölcs ragyogott a napfényben. Óvatosan megkóstolta, és bátorság töltötte el a szívét. Megértette, hogy az út, amely elvezetett idáig, sokkal többet jelentett, mint maga a gyümölcs – az önmagába vetett hit, a türelem és az önzetlenség.
Süni története megtanította Balázsnak, hogy a legnagyobb kincsek nem a csillogó célokban rejlenek, hanem az út során megszerzett tapasztalatokban és az önmagunkba vetett hitben.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
