Egyszer volt, hol nem volt, volt egy különleges kislány, akit Ellának hívtak. Ella más volt, mint a többi gyerek a környéken – stílusos és rendkívül kíváncsi természetű. Mindig szerette felfedezni a világot maga körül. A haját szoros kis kontyba kötötte, szemüvege mögött csillogó tekintete elárulta, hogy folyton új ötletek jártak a fejében. Elegáns fekete, hosszú ujjú pulóvert viselt, amit szürke kockás nadrággal és fekete cipővel egészített ki. Mindig kifogástalan volt a megjelenése, de leginkább az éles esze és kreativitása volt az, amit mindenki csodált benne.
Egyik délután Ella kényelmesen helyet foglalt modern, szürke karosszékében. Az ölében egy korszerű, érintőképernyős eszköz pihent, amely lehetőséget adott neki arra, hogy alkotóerejét szabadon kiélje. Tervezett, rajzolt és megannyi történetet elevenített meg rajta keresztül. Az érintése nyomán színes világok születtek, fantáziája határtalan volt. Mögötte a háttér finom vízfestékes hatású színekben játszott; rózsaszínek, halványkékek és zöldek örvénylettek, mintha Ella gondolatai keltek volna életre körülötte.
Mellette, egy kicsi, puha párnán ült a hűséges társa, Muki, a Yorkshire terrier. Muki sosem mozdult mellőle; szorosan figyelte minden mozdulatát, mintha ő is részt venne Ella alkotásaiban. Időnként oldalra billentette a fejét, kíváncsiság csillogott apró szemében, mintha megérteni próbálná, mi születik Ella kezében. A kislány gyakran megsimogatta kedvenc barátját, mintha osztozna vele az ötleteiben és terveiben.
Ahogy Ella egyre mélyebbre merült munkájába, a háttér mintha elevenebbé vált volna. A vízfestékes színek hol halványabban, hol erőteljesebben táncoltak, követve a lány kreatív lendületét. Mikor végül elkészült egy újabb alkotásával, elégedetten hátradőlt a székében, és szemüvege mögött mosolyogva nézett körbe. Muki ekkor felpattant, vidáman megcsóválta a farkát, és odafutott Ella lábához, mintha ő is büszke lett volna a közösen töltött időre és az elkészült művekre.
Így teltek Ella és Muki napjai: tele kreativitással, szeretettel és csendes, mégis különleges együttlétekkel. A szürke karosszék és a modern eszköz csak eszközök voltak, de a köztük lévő barátság és az alkotás öröme valódi varázslatot vitt az életükbe. A vízfestékes háttér színei mindig ott táncoltak körülöttük, mintha tudták volna, hogy ők ketten bármit meg tudnak álmodni – és bármit valóra is válthatnak.
