Egyszer volt, hol nem volt, élt egy türelmes kis csiga, akit Csendesnek hívtak. Csendes lassan, de mindig céltudatosan haladt előre, és minden apró részletre odafigyelt maga körül. Az erdő lakói néha csúfolták a lassúsága miatt, de Csendes sosem vette magára. Egyik éjszaka a holdfényben megcsillant egy távoli csillagfény, amely különösen fényesen ragyogott. Az erdő bölcs baglya, Holdszem, elmesélte, hogy a Csillagok Fénye nevű különleges fény csak annak mutatja meg az utat, aki a saját tempójában járja végig az ösvényt, és közben segít másokon.
Ezen az estén, amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a könyv mesélni kezdte Csendes történetét.
„Csendes elindult az erdőn át, hogy megtalálja a Csillagok Fényét. Az első próba a figyelmesség próbája volt. Útja során a fák alatt találkozott egy kis katicabogárral, aki eltévedt, mert túl gyorsan akart repülni, és nem figyelt az útjára. Csendes lassan, de biztosan segített neki megtalálni a helyes utat, és közben megmutatta neki, mennyire fontos minden apró részletre figyelni. A katicabogár megköszönte a segítséget, és a fák között egy halvány csillagfény kezdett megjelenni.
A második próba a türelem próbája volt. Az erdei ösvényen egy lassan növő virágokkal teli tisztás terült el. Csendesnek várnia kellett, hogy a napfény felmelegítse a földet, és a virágok teljes pompájukban nyíljanak ki. Míg várt, megfigyelte a madarak énekét és a szellő simogatását, és rájött, hogy a türelem nem elvesztegetett idő, hanem a szépség felfedezésének lehetősége. Amikor a virágok kinyíltak, a csillagfény még fényesebben ragyogott.
A harmadik próba a belső értékek felismerésének próbája volt. Az út végén Csendes találkozott egy gyíkocskával, aki panaszkodott, hogy túl lassú, és sosem lesz olyan gyors, mint más állatok. Csendes elmesélte neki, hogy mindenki a maga tempójában lehet különleges, és hogy a türelem és az alázat is nagy érték. A gyíkocska megkönnyebbült és megértette saját értékét.
Ahogy Csendes elérte a Csillagok Fényét, a fény felragyogott, bevilágítva az erdőt. Mindenki érezte, hogy a türelem és az önelfogadás olyan erények, amelyek az erdőt erősebbé és boldogabbá teszik.
Csendes története megtanította Balázsnak, hogy nem kell sietni, hogy elérjük céljainkat, mert a türelem, a figyelmesség és az önelfogadás az igazi erő, amely segít a legnehezebb utakon is végigmenni.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
