Balázs és a Mesefa varázslatos történetei – A kis teknős és az elveszett tündérfény

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kedves kis teknős, akit Pöttyösnek hívtak. Pöttyös nagyon szeretett a tó partján sütkérezni, és barátait boldoggá tenni apró ajándékokkal, amelyeket az erdőben talált. Egy nap azonban különös dolog történt: a tó vizében halványan világító tündérfény eltűnt. Az erdő lakói szomorúan figyelték a vizet, mert a tündérfény melegséget és békét hozott mindenkinek.

Az öreg varangy, Kókos, elmondta Pöttyösnek, hogy a tündérfény visszaszerzéséhez három próbát kell kiállnia: a bátorság próbáját, a segítőkészség próbáját és a belső fény felismerésének próbáját.

Amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a könyv mesélni kezdte Pöttyös történetét.

“Az első próbánál Pöttyösnek egy sötét barlangba kellett bemennie, amely tele volt apró, suttogó hangokkal. A barlang mélyén egy csillogó kavicsot kellett megtalálnia, hogy továbbhaladhasson. Bár félt, összeszedte minden bátorságát, és lassan előrehaladt. A barlangban egy kis denevér remegett a sarokban, félve a sötéttől. Pöttyös bátorító szavakkal segített neki megnyugodni, és együtt találták meg a csillogó kavicsot. A barlang megtelt fénnyel, és Pöttyös megértette, hogy a bátorság gyakran mások segítéséből fakad.

A második próba a segítőkészség próbája volt. Az erdei ösvényen találkozott egy fiatal sündisznóval, akinek tüskéibe egy tövis ragadt. Pöttyös óvatosan kiszabadította a tövist, és a sündisznó hálásan segített neki az ösvényen továbbutazni. Az erdő virágai ragyogó színekben pompáztak körülöttük, jelezve, hogy a segítőkészség varázslatos hatással van mindenkire.

A harmadik próba a belső fény felismerésének próbája volt. A tó partjára érve Pöttyös a víz felszínén látta saját tükörképét, és észrevette, hogy a tündérfény szelíden csillog a szívében. Megértette, hogy a fény, amit keresett, benne volt, és a szeretet, amit másoknak adott, táplálta ezt a fényt. Ahogy felismerte ezt, a tó újra világítani kezdett, és az egész erdőt betöltötte a melegség.

Pöttyös története megtanította Balázsnak, hogy a bátorság, a segítőkészség és a belső fény az, ami igazán különlegessé tesz minket, és hogy a legnagyobb varázslat a szívünkben rejlik.

Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!

Hasonló cikkek

Egy kép, egy történet – 2025.04.20.

Volt egyszer egy apró, bolyhos kutyus, akit mindenki csak Csizmácskának hívott. Nem azért, mert bakancsot viselt — hanem mert egy igazi öreg csizmában lakott, mégpedig a falu öreg cipészműhelyének poros sarkában. Ez a csizma már rég nem járt sehová. Valaha

Tovább olvasom »