Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis gyík, akit Csillagnak hívtak. Csillag szeretett sütkérezni a nap meleg sugarában, de az erdőben egyre ritkábban sütött ki a nap. A Nagy Fenyő elmesélte, hogy a legendás Ezüst Napocska képes visszahozni a fényt és a melegséget az erdőbe, de csak az találhatja meg, aki kiállja a bátorság, az alázat és a kitartás próbáját.
Ezen az estén, amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a könyv mesélni kezdte Csillag történetét.
“Csillag elindult az erdőn át, hogy megtalálja az Ezüst Napocskát. Az első próba a bátorság próbája volt. Egy sötét, szűk alagúton kellett átkelnie, amely tele volt mozgó kövekkel és rejtélyes hangokkal. Bár félt, mély levegőt vett, és bátran végighaladt az alagúton, míg végül egy ragyogó kis fénysugár vezette ki. Megértette, hogy a bátorság a legnagyobb sötétségben is segíthet.
A második próba az alázat próbája volt. Egy nagy tölgyfa alatt pihenve Csillag találkozott egy apró hangyával, aki egyedül próbált megmozdítani egy hatalmas magot. Csillag, bár gyors és erős volt, megértette, hogy segítenie kell a kisebbeken. Együtt dolgoztak, és a mag végül eljutott a hangya otthonához. Az erdő megköszönte Csillag segítőkészségét, és a levelek táncolni kezdtek a szélben.
A harmadik próba a kitartás próbája volt. Csillagnak egy meredek dombon kellett felmásznia, amely csúszós és kavicsos volt. Minden lépésénél visszacsúszott, de nem adta fel. Lassanként haladt előre, míg végül elérte a domb tetejét, ahol az Ezüst Napocska ragyogott.
Ahogy Csillag megérintette az Ezüst Napocskát, az egész erdőt beborította a fény és a melegség. Az állatok boldogan ünnepeltek, és Csillag megértette, hogy bátorságával, segítőkészségével és kitartásával megváltoztatta az erdőt.
Csillag története megtanította Balázsnak, hogy a bátorság, az alázat és a kitartás mind értékes erények, amelyekkel fényt hozhatunk a világba.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
