Egyszer volt, hol nem volt, élt az erdő mélyén egy kedves kis egér, akit Borókának hívtak. Boróka szerette az élet apró örömeit: a harmatos reggeleket, a színes faleveleket, és azt, amikor barátai nevetve gyűltek össze egy-egy meleg nyári délután. Egyik nap azonban Boróka arra ébredt, hogy valami furcsán csendes az erdő. Az állatok szomorúan ültek a helyükön, senki sem játszott vagy beszélgetett.
„Miért vagytok ilyen szomorúak?” – kérdezte Boróka.
A mókus, Pörge, szomorúan mondta: „Elfelejtettük, hogyan kell boldognak lenni.”
Boróka eltöprengett, és elhatározta, hogy segít az erdő lakóinak visszanyerni a boldogságukat. De nem hősies próbákat akart állítani, hanem valami mást. Valamit, ami egyszerű és szívet melengető.
Amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a könyv mesélni kezdte Boróka különleges tervét.
Boróka elhatározta, hogy mindenkinek ajándékot készít, de nem akármit: olyan ajándékot, ami szívből jön, és személyesen neki szól.
Először a rókához, Vörkéhez ment, aki régóta szomorú volt, mert senki sem hallgatta meg a meséit. Boróka összegyűjtötte az erdő állatait egy tisztáson, ahol Vörke elmesélhette a legkedvesebb történetét. Az állatok nevetve tapsoltak, és Vörke boldogan mosolygott, mert újra hasznosnak érezte magát.
Ezután a kismadárhoz, Csirkihez ment, aki félt repülni a magas fák között. Boróka addig gyakorolt vele a biztonságos réten, míg Csirki önbizalmat nem nyert. Amikor Csirki végül a legmagasabb ágra szállt, az egész erdő ujjongott érte.
A harmadik ajándékot az öreg teknős, Kormos kapta. Kormos már nem tudott messzire sétálni, és magányos volt, mert a többiek mindig rohanásban voltak. Boróka készített neki egy kis kerti padot, ahová az állatok leülhettek mellé beszélgetni. Hamarosan Kormos padja lett az erdő legforgalmasabb helye.
Amikor Boróka végzett, észrevette, hogy az erdő ismét élettel telt meg. A mókusok játszottak, a madarak énekeltek, és mindenki boldogan osztotta meg a történeteit egymással. Az ajándékok nem voltak nagyok vagy drágák, de mindegyik különleges és személyre szabott volt, és ez hozta vissza a boldogságot az erdőbe.
Boróka története megtanította Balázsnak, hogy az ajándékozás nem a tárgyakról szól, hanem arról, hogy odafigyelünk másokra és megmutatjuk, hogy fontosak nekünk.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
