Egyszer volt, hol nem volt, a havas hegyek felett élt egy aprócska, ragyogó hópihe, akit Csillogónak hívtak. Csillogó különleges hópihe volt, mert mindig azon álmodozott, hogy egyszer segíthet valami igazán nagy és fontos dologban. Egyik nap, amikor az északi szél messzire sodorta, véletlenül egy különös házikó tetején landolt. A ház körül vidáman játszottak a manók, bent pedig zörgő csomagolópapír hangja hallatszott. Csillogó felismerte a helyet: ez a Télapó háza volt!
Amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a varázslatos könyv mesélni kezdte Csillogó történetét.
„De hiszen már itt van a karácsony!” – gondolta Csillogó. Odalépett egy kis manóhoz, aki éppen egy hatalmas ajándékot cipelt, és érdeklődve kérdezte: „Miért olyan sürgés-forgás mostanában?” A manó elmagyarázta, hogy a Télapó szánját valamiért nem lehet elindítani. Az északi fény, amely a szánt vezeti az égen, kihunyt, és senki sem tudja, hogyan lehetne újra felragyogtatni.
Csillogó elhatározta, hogy segít. Tudta, hogy az északi fényt csak akkor lehet visszahozni, ha valaki tiszta szívvel és önzetlenül cselekszik. A manók elmondták, hogy a fényt a Jéghegyek Csillaga őrzi, de az út oda tele van próbákkal és veszélyekkel. Csillogó azonban nem félt, és elindult a nagy útra.
Az első próba egy hatalmas, jeges folyó volt, amelyen Csillogónak át kellett kelnie. Ahogy sodródott a vízen, meglátott egy elakadt jegesmedvebocsot, aki nem tudott kijutni a partra. Csillogó hívta a szél segítségét, hogy egy kis hótorlaszt emeljen a bocsnak. A medve hálásan segített Csillogónak átkelni a folyón.
A második próba egy sötét és zord hóvihar volt, amely eltakarta az utat. Csillogó egy kis fagyott fenyőt talált, amelynek ágain még apró jégkristályok ragyogtak. „Tarts ki, kis fenyő!” – mondta Csillogó, és szárnyaival óvatosan letisztította a havat az ágról. A fenyő hálából felfedte az utat, amely a Jéghegyek Csillagához vezetett.
Végül Csillogó megérkezett a Jéghegyek Csillagához. A csillag gyengén pislákolt, és így szólt: „Csak akkor ragyoghatok újra, ha valaki kimondja az őszinte kívánságát, amely nem önmagáért, hanem mások boldogságáért szól.” Csillogó gondolkodás nélkül azt kívánta, hogy az északi fény újra vezesse a Télapó szánját, és hogy minden gyermek boldog karácsonyt tölthessen.
A csillag felragyogott, és az északi fény újra betöltötte az eget. A Télapó szánja felemelkedett a manók éljenzése közepette. „Köszönöm, Csillogó” – mondta a Télapó mosolyogva, miközben a szánját vezette. „Tiszta szíved az igazi csoda.”
Csillogó története megtanította Balázsnak, hogy a legszebb ajándék az, ha önzetlenül segítünk másokon. Az igazán tiszta kívánságok mindig boldogságot hoznak.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
