Egyszer volt, hol nem volt, egy különleges erdő mélyén állt egy kristálytiszta tó, amelyről azt beszélték, hogy varázserővel bír. A tónál minden állat tisztelettel állt meg, hiszen a víz mindig halkan sustorgott, mintha egy régi mesét mesélne. Ám egy nap a tó vize elcsendesedett. Se a nád susogása, se a víz dallamos moraja nem hallatszott többé.
Az állatok rémülten gyülekeztek a tó körül. „Mi történt? Miért hallgatott el a tó?” – kérdezték egymást. A választ senki sem tudta.
Balázs, aki a Mesefa alatt ült, a varázslatos könyvből hallotta meg a történetet. A könyv aranyló fénnyel világított, és a mesélő hang folytatta:
A tó közelében élt egy kis hód, akit Csepinek hívtak. Csepi nem volt olyan erős, mint a többi hód, de okos és kíváncsi volt. „Kiderítem, miért hallgatott el a tó” – jelentette ki bátran. Bár sokan figyelmeztették, hogy a tó mélyén titokzatos erők rejtőznek, Csepi elindult a kalandra.
Ahogy Csepi elérte a tópartot, észrevett egy öreg vízicsigát, aki kétségbeesetten próbált kijutni a kavicsok közül. Csepi segített neki, mire a csiga így szólt: „Csepi, ha valóban meg akarod érteni, mi történt, kövesd a tónak azt a részét, ahol a víz sötétebbnek tűnik. A mélyben találod a válaszokat.”
Csepi köszönetet mondott, és folytatta az útját. A tó sötét része valóban baljóslatúnak tűnt. Miközben úszott, találkozott egy kis halrajjal, akik remegve bújtak össze. „Miért féltek?” – kérdezte Csepi.
„Valami eltömte a víz forrását a tó mélyén. Azóta nem tud áramolni a víz, és ezért hallgatott el a tó” – magyarázta az egyik hal.
Csepi bátran elhatározta, hogy lemerül a tó mélyére. A víz egyre sötétebb és hidegebb lett, de Csepi nem hátrált meg. Végül egy hatalmas, összegabalyodott faágat talált, amely elzárta a víz áramlását. Ahhoz azonban, hogy elmozdítsa az ágat, segítségre volt szüksége.
Felkért egy közeli halászsast, hogy vigye el üzenetét az erdő többi lakójának. Nemsokára a hódok, halak, teknősök és még a madarak is összegyűltek, hogy segítsenek. Együtt lassan elmozdították az ágat, amely végül kisodródott a partra.
Amint a víz újra áramlani kezdett, a tó életre kelt. A nád susogni kezdett, a víz csillogva kavargott, és egy halk, dallamos ének töltötte be az erdőt. Az állatok boldogan ünnepeltek, Csepi pedig büszkén figyelte a csodát, amit összefogásuk hozott létre.
Balázs megtanulta, hogy a legnagyobb problémák is megoldhatók, ha összefogásra és bátorságra támaszkodunk. Néha a legkisebb lények is hatalmas változást hozhatnak.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
