Balázs és a Mesefa varázslatos történetei – A tücsök zenekara

Egyszer volt, hol nem volt, az erdő mélyén, egy csöndes tisztáson élt egy tücsök, akit Trillának hívtak. Trilla csodálatos zenész volt: minden este varázslatos dallamokat játszott, amik megnyugtatták az erdő lakóit. Egy nap azonban a tisztás különösen csendes lett. A fák susogása alig hallatszott, és az állatok szomorúan sétálgattak.

Balázs a Mesefa alatt ült, és kíváncsian figyelte a varázslatos könyv aranyló fényét, amely elmesélte Trilla történetét:

„Mi történt veletek?” – kérdezte Trilla az állatokat.

„Hiányzik a zenéd, Trilla. De nem csak nekünk, a tisztás egész életének!” – mondta egy kis nyúl szomorúan.

Trilla nem értette, hiszen minden este játszott. De hamar rájött, hogy egyedül az ő muzsikája már nem elég ahhoz, hogy újra boldoggá tegye az erdőt. „Szükség van egy zenekarra, hogy mindannyian együtt hozzuk vissza a tisztás élettel teli hangulatát!”

Trilla elkezdte összegyűjteni az erdő lakóit. A bagoly vállalta, hogy éjszaka énekel; a harkály a dobot ütötte, a méhek zümmögése lett az alapritmus, míg a patak csobogása természetes háttérzeneként szólt.

Az állatok először bizonytalanok voltak. „Én nem tudok zenélni!” – mondta a sün. „És én túl halk vagyok!” – panaszkodott egy kisegér.

„Minden hang számít” – biztatta őket Trilla. „Nem az a fontos, hogy tökéletes legyen, hanem hogy együtt csináljuk.”

Amikor a nap lement, és az első csillagok megjelentek az égen, az állatok összegyűltek a tisztáson. Trilla elkezdte a dallamot, és lassan mindenki csatlakozott hozzá: a bagoly búgó hangja, a harkály ritmusa, a méhek zümmögése, még a szél is dallamot játszott a fák levelein.

Az erdő megtelt zenével. Az állatok boldogan táncoltak, a fák megrázták lombjaikat, és a tisztás újra életre kelt. Az erdő lakói rájöttek, hogy amikor együtt dolgoznak, minden hang számít, és a legszebb dallamok születnek.

Balázs megtanulta, hogy a közösség ereje nem a tökéletességben rejlik, hanem abban, hogy mindenki hozzáteszi a maga részét. Az együttműködés és az elfogadás teremti meg a legcsodálatosabb harmóniát.

Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!

Hasonló cikkek

kis tigris

Egy kép, egy történet – 2024.12.23.

A tél csendesen borította be az erdőt, minden faágon fehér takaró ült, a talajt pedig friss hó fedte. A világ mintha megállt volna egy pillanatra, ahogy az apró hópelyhek lassan aláhullottak az égből, puhán landolva az erdő fehér takaróján. A

Tovább olvasom »