Egy apró konyhában, ahol a halvány lámpafény lágyan megvilágította a kövezetet, különös jelenet bontakozott ki. A konyha közepén egy nagy pezsgősüveg hevert az oldalára dőlve, nyaka kissé megemelve, mintha még mindig ünnepelne valamit. Az üvegből lassan szökdöstek kifelé a pezsgő buborékai, halkan pattogva, mintha maguk is nevetnének. A padlón egy apró, csillogó tócsában gyűlt össze a pezsgő, amelynek illata betöltötte a levegőt.
A pezsgő körül pedig egy kis egér sürgölődött. Az egérkét, akinek bajszai rezegtek a kíváncsiságtól, szinte megigézte a pezsgő illata és csillogása. Arcán széles mosoly terült el, miközben rózsaszín nyelvével vidáman nyalogatta a padlóra kiömlött cseppeket. Egy pillanatra felemelte a fejét, mintha koccintani készülne, majd folytatta az önfeledt nyalakodást.
A pezsgősüveg, amelyből még mindig lassan szöktek ki a buborékok, mintha szándékosan nyújtotta volna az ünnepet. A buborékok játékosan pukkantak szét a levegőben, és néhány a kis egér bajszán landolt. Az egér apró mancsaival megpróbálta elkapni a levegőben lebegő buborékokat, de azok kicsúsztak a markából, és eltűntek, mielőtt hozzáérhetett volna. Ez persze nem zavarta – csak még jobban felcsigázta.
Egy idő után az egér elkezdett kissé bizonytalanul mozogni, mintha a pezsgő hatása lassan elérte volna. Kicsit imbolygott, majd nagy lendülettel nekifutott egy újabb buborékot elkapni, de végül elbotlott a saját kis lábában, és puhán elterült a kövezeten. Az egér nem zavartatta magát, inkább kuncogásszerű cincogással hevert tovább, majd ismét felemelte a fejét, hogy újabb buborékot kergessen.
Ahogy az este előrehaladt, a konyhát betöltötte a pezsgő illata és az egérke önfeledt játékának hangjai. Az üvegből kifelé szálló buborékok egy pillanatra olyan hatást keltettek, mintha maga a konyha is része lenne egy nagy ünnepi bálnak. Az egér táncolt, forgott, és néha megállt, hogy újra megnyalja a pezsgő tócsáját, ami lassan eltűnt a padlóról.
Végül az apró kis figura elfáradt. Mancsait maga alá húzta, a padlón maradt utolsó buborékokat bámulva, amelyek lassan emelkedtek a levegőbe, majd eltűntek. Az egér egy nagyot sóhajtott, és elnyúlt a kövön, boldogan hunyva le a szemét.
A konyha lassan elcsendesedett. A pezsgő buborékai már nem pattogtak tovább, de az egér kis mosolya ott maradt az arcán, mintha még álmaiban is tovább ünnepelne. Ez az este, a buborékok és a pezsgő mámorában, egy apró, feledhetetlen kalandként zárult a konyha kis lakója számára.