Ismerős érzés, ugye? Csak egy pillanatra akartál belenézni a galériába. Eredetileg valami mást kerestél – egy régi dokumentumot, egy emlékeztetőt talán. Aztán belebotlasz abba a képfájlba. Tudod, melyik. Ahol még más volt az idő. A hajad, a ruhád, a tekinteted.
„A Láng, amely emlékeztetett” Valahol az idő és a tér peremén, ahol a világok nem érnek össze, de már majdnem találkoznak, állt egy kis kunyhó. A kunyhó belsejében csak egyetlen tárgy volt: egy körmandalára helyezett mécses, amely szüntelenül égett. Nem
Aznap délután Balázs bokáig sárosan ült le a Mesefa tövébe. A nadrágján barnás pacák, a cipőjén csatakos foltok, a haján egy falevél csücsült. A keze tiszta volt – de csak azért, mert már minden más koszos volt helyette. Balázs nem
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency
